Sándor István, a néprajzi bibliográfus*

Kategória: 2007/12

Sándor István (1907-1994) szerteágazó és gazdag életművét tekintve sokszor méltatlanul háttérbe szorul az az egyéniség, aki egyben a magyar néprajzi bibliográfia “egyszemélyes” megteremtője.1 A lexikonok, életrajzi adattárak meg sem említik vagy utolsó helyen sorolják fel nevénél a könyvtárosi, bibliográfusi tevékenységet, ugyanakkor idejének java részét bizonyára ez a munkaterület kötötte le. A bibliográfusi munka Sándor István számára igazi elhivatottság, mondhatni, belső megszállottság volt, amely szoros egységben állt a folklorista, irodalomtörténész kutatóval, tanárral; számára egyenértékű élethivatás volt valamennyi szakterület, amelyet művelt. Politikailag és szakmailag félreállított, nem kívánatos személyként került a szegedi főiskola katedrájáról a Néprajzi Múzeum könyvtárába, ahol 1946 novemberétől 1969-ig dolgozott mint könyvtárvezető, s mint a Néprajzi Bibliográfia kezdeményezője és szerkesztője.A szakkönyvtár története nem témája jelen dolgozatnak,2 annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy 1947-ben, a könyvtár átvételekor a Könyves Kálmán körúti épületben megközelítőleg 30 000 kötettel rendelkezett a gyűjtemény. A háborús veszteségek mintegy 1200 kötet ritka hazai és külföldi könyvet és folyóiratot érintettek, amelyek csak a múzeum könyvtárában voltak meg, s amelyeket később sem lehetett pótolni. “A katalógusok sajnálatos háborús károsodást szenvedtek, a betűrendes szerzői katalógus építése elakadt, jelenleg a könyvtár egyetlen teljes értékű katalógussal és leltárral sem rendelkezik.” – írja 1947 februárjában egy munkajelentésében a frissen kinevezett osztályvezető.3
Nevéhez fűződik a háború után a könyvtár újjászervezése, szinte a semmiből mintegy tíz év alatt a nemzetközi szabványoknak megfelelően kialakítandó cédulakatalógusok kiépítése, a betűrendes, szerzői katalógus, a bibliográfiai értékű szakkatalógus megteremtése, a földrajzi katalógus létrehozása tájanként, népenként, magyarországi vonatkozásban vármegyénként. Takács Lajos mind a szak-, mind a földrajzi katalógus létrehozásában és folyamatos gondozásában segítségére volt Sándor Istvánnak. A ’90-es évekig folyamatosan épülő és máig is használatban lévő tárgyi katalógus összeállításánál Sándor István többek között felhívta a figyelmet az utalók fontosságára, gyakori szerepeltetésükre, mert véleménye szerint azon múlik egy szakkatalógus használhatósága, a gyűjteményes művek, kolligátumok, útirajzok, szaklexikonok esetében pedig a “speciális bánásmódra.”4
Sándor István elképzelései között már az ’50-es években szerepelt egy egységes katalógusrendszer kialakítása az egyes múzeumi gyűjteményeken belül, illetve azok között, amihez a párhuzamos szakkatalógusok elkészítése szolgálná a kiindulási pontot. “Az egységes katalógusrendszer biztosítani tudja, hogy a kutató könnyűszerrel át tudja tekinteni mindazt, ami a kutatásaihoz nemcsak a múzeum könyvtárában, hanem annak egyéb gyűjteménycsoportjaiban is rendelkezésre áll, ill. könnyűszerrel találhatja meg a múzeum könyvtárában, kézirat, film vagy fényképgyűjteményében mindazt, ami a múzeum törzsét alkotó tárgyi gyűjtemények anyagának tudományos feldolgozásához szükséges.“5
A múzeum és a könyvtár szerves egységét hangsúlyozza és ennek jegyében próbálja meghatározni a könyvtár küldetését: “A múzeumi könyvtár a muzeológiai kutatómunka segítő szerve; nem öncélú és szervezetileg sem önálló intézmény, hanem a múzeumban foglalt gyűjtemények mellett azok tudományos munkáját szolgáló segédtár.”6 Elsődlegesen a múzeumi munkatársak kutatási tervének ismeretében gyűjtötte a szakirodalmat, de a könyvtárosi munka kapcsán nem csupán egy kiszolgáló, alárendelt szerepkörű gyűjteményről beszélt.
Nem véletlen, hogy munkatársai a felkészült, szorgalmas könyvtárosok mellett a múzeumban dolgozó néprajzkutatók voltak, (Kiss Lajos, Takács Lajos, Barabás Jenő, Dobos Ilona, Boross Marietta, Luby Margit és mások), akik a rendszeres terepmunka és publikációk közlése mellett néprajzi szakismeretükkel segítették mind elméletben, mind gyakorlatban a könyvtár munkáját. A “kiszámítható, 5 éves tervszerűség” ellenére tudományos műhelymunka folyt a könyvtár falai között. Ehhez bizonyára Sándor István emberi habitusa, jó szervező- és irányítókészsége, visszafogott személyisége, a szakma iránti alázata és tájékozottsága, kiváló tárgyköri jártassága is hozzájárult. Ennek eredményeképpen Kelet-Közép-Európa legrangosabb és leggazdagabb néprajzi szakkönyvtárává vált a múzeum könyvtára a ’60-as években. A gondos állománygyarapítás folytán a könyvtár állománya megkétszereződött, az éves beszerzés mintegy 2000 kötetre tehető.7
A nemzetközi csere jelentős állománybővülést eredményezett, elsősorban a szomszédos országokkal, de az angol, német, francia és a skandináv nyelvterület felé is megindult a levelezés, szinte valamennyi rangosabb külföldi intézménnyel ebben az időben történt meg a kapcsolatfelvétel. Ezt azért fontos kiemelni, mert Sándor István elsősorban a külföldi folyóiratokban található recenziókra alapozta az idegen nyelvű szakirodalom beszerzését. Maga is több, mint 200 könyv és folyóirat-ismertetést publikált a lehető legszélesebb tárgykörben a könyvtárba beérkezett magyar és külföldi kötetekből. Elsősorban német, emellett román, szlovák, francia és olasz nyelvű kiadványok recenzálását végezte folyamatosan a néprajzi periodikák számára, mint a Néprajzi Értesítő vagy a könyvtár – általa életre hívott – dokumentációs folyóirata, az Index Ethnographicus. Mindenről tudósított: a kisebb terjedelmű, helyismereti bibliográfiáktól, a szomszédos és rokon népek néprajzi bibliográfiáitól kezdve a folklorisztika tárgykörébe tartozó mesekutatás, tánc- és zenetudományi tanulmányokon át a szociográfiai, helytörténeti munkákon keresztül az anyagi kultúra területéig.
A recenzióknak helyet adó, 1956-tól évente kétszer megjelenő Index Ethnographicus8 Sándor István szerkesztésében látott napvilágot. Elsődleges célja a szakma számára tájékoztatást adni a könyvtárba beérkező új folyóiratokról és könyvekről. Nem kis büszkeséggel számolt be erről a hazai kezdeményezésről, hiszen a néprajztudomány világviszonylatban sem rendelkezett referáló folyóirattal, amely a szakirodalom fejlődési eredményeit feltárná és nyilvántartaná. Véleménye szerint a szakirodalom átfoghatatlan gazdagságát teljes terjedelmében közvetlenül tanulmányozni ma már alig lehetséges. Minden számban mintegy 100 új néprajzi munkát dokumentált, egyenként 15-20 soros terjedelemben. Kitért legfőbb tudományos eredményeikre, módszertani sajátosságaikra, elvi szempontjaikra. Az ismertetéseket szakrendi csoportosításban, sorszámozva közölte. Bemutatásai természetesen csak a tudományos szakirodalomra, annak is a legújabb anyagára korlátozódott. A magyar nyelvű anyagról a külföld számára idegen (német) nyelvű közléseket is adott. Az egyes évfolyamok szerkesztési elvét illetően a bibliográfiákkal indult az ismertetendő munkák sora, majd a néprajz egyes ágait bemutatva a társ- és határtudományokkal zárult a sor, a kötetek végét a névmutató zárta.
Sándor István minden bizonnyal az egyik legtöbbet publikáló szerzők közé tartozott a lap hasábjain. 1957-től itt jelent meg az éves, kurrens néprajzi bibliográfia, de tematikus és személyi bibliográfiáknak is helyet adott a könyvtári folyóirat.9
Sándor István feladatának érezte a könyvtárban elkészült néprajzi szakbibliográfiák, irodalomjegyzékek számbavételét is: többek között Palotay Gertrúd román és török népművészeti gyűjtését, vagy Japán művészetéről készült munkáját, Fél Edit népviseleti összefoglalását, Vereckei Sándor halászati bibliográfiáját, Szendrey Ákos közmondásgyűjteményének, a Magyar közmondások és egészségügyi szabályok(!) című munkájának kéziratát rendszerezte. Mindemellett önálló munkákat is összeállított, az ’50-es évektől kezdve a néprajzi és muzeológiai periodikák mellett társadalmi, közéleti, kulturális folyóiratokban jelentek meg írásai.10 Némely kutatók (mint Xantus János, Pável Ágoston, Szendrey Ákos) életművének bibliográfiai bemutatása mellett, tematikus bibliográfiai felméréseket is készített.
Kéziratban maradt meg az általa összegyűjtött Udvarhely vármegyére vonatkozó irodalom, több, mint 100 tétellel (1947), és megjelent A matyók néprajzi bibliográfiája is a Képzőművészeti Alap gondozásában (1956).11 Anyagi kultúránk kutatása 1955-1963 címmel válogatott bibliográfiát állított össze a ’60-as évek derekán (1965). A szabadságharc néphagyományának szakirodalmát a Honismeretben publikálta (1974).
Az sem véletlen az, hogy az Index Ethnographicus első évfolyamában (majd később a Néprajzi Bibliográfia előszavában is) szükségesnek tartja közölni a XVIII. századtól a magyar néprajzi (vagy inkább előfutárának tekintett) helytörténeti és honismereti bibliográfiákat, repertóriumokat, kezdve a Szinyei és Hellebrant Árpád nevével fémjelzett korszak könyvészeti munkáival. Ezzel szinte “bevezeti” azt a több évtizedes munkával készült tájékoztató, a szakmának nélkülözhetetlen, hiánypótló kézikönyveit, amelyek nélkül sem gyűjtő-, sem kutatómunkát nem lehet végezni. A szakterület bibliográfiai apparátusának hiánya ösztönözte arra, hogy szisztematikusan összegyűjtse és rendezze a szakirodalmat. A néprajz néhány szakfolyóiratunk mutatóin kívül nem sok tájékoztató munkával rendelkezett a múlt század derekán, ezért érezte szükségét a számbavételnek, a gyűjtésnek. “A tájékoztatás éppen a néprajz területén rendkívül szerteágazó, sokoldalúságot igénylő feladat, az eligazító irodalom hiányossága változatos feladatok elé állított” – vallja egy vele készült interjúban.12 A néprajzi érdeklődés, a határterületek összefüggéseit látó tájékozottság és a bibliográfusi hajlam, szorgalom és állhatatosság szerencsés találkozásának köszönhetően valódi tudományos művek születtek kezei között egy-egy bibliográfia szerkesztésekor. Különösen igaz ez a megállapítás, ha a szívügyének tekintett és gondosan összeállított néprajzi szintéziseire gondolunk. Ilyen előzmények után jött létre a magyar néprajztudomány összefoglaló bibliográfiájának terve, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia (Néprajzi Bizottsága) által 1950-ben létrehívott Néprajzi Bibliográfiai Munkaközösség vezetőjeként irányított és szervezett. A kutatás kezdetétől napjainkig a teljes magyar néprajzi kutatást felölelő, több kötetre tervezett kurrens és retrospektív vállalkozásnak csak töredéke valósulhatott meg, a mindannyiunk által jól ismert és használt három kötet jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. 1952. március 14-én Az Akadémia Állandó Néprajzi Bizottsága foglalkozott a bibliográfiai munka elvi kérdéseinek tisztázásával, a vitás kérdésekben a Bibliográfiai Albizottság döntött.13
1955 májusában Sándor István a Néprajzi Múzeum szakköre előtt ismertette a bibliográfia eredményeit, elkészítette a bibliográfia szerkesztési szabályzatát, amelyet az Akadémia elfogadott.14 Több szakmai vita, értekezlet előzte meg ezeket a nagy volumenű munkákat, elvi-koncepcionális kérdésekben hazai és külföldi könyvtáros-néprajzos szakemberek egyaránt elmondták véleményüket. Tanulságos volt az Internationale Volkskundliche Bibliographie szerkesztőivel folytatott eszmecsere is. Ez a kézikönyv 1918-tól az európai néprajzi kutatás termését tekinti át évről évre, Solymossy Sándor kezdeményezéséből adódóan a legfontosabb magyar néprajzi munkák címeit is tartalmazza.15
1966 márciusában a Néprajzi Múzeum értékelő, vitaindító ülést szervezett az első kötet megjelenésének kapcsán.
Az első kötet igen részletes, mindenre kiterjedő, elméleti-gyakorlati kérdéseket, szakmai dilemmákat is felvető bevezetőjében Sándor István leírja, mit is fed le a gyűjtési kör, vagyis meghatározza az anyaggyűjtés területi, társadalmi-történelmi határvonalait. Szól a kényszerű kompromisszumokról is, amelyeket olykor kénytelenek voltak megkötni, hiszen sajátos határproblémát jelentettek a népszerű időszaki kiadványok és művek (mint például a kalendárium, vőfélykönyv, nótafüzet, ponyva), vagyis az örök kérdés: milyen mélységben, mekkora merítéssel kell gyűjteni egy diszciplínának a tárgykörhöz tartozó publikációit? Szembetűnő, hogy az adatgyűjtés során a szerkesztők a legnagyobb figyelemmel regisztrálták a társtudományok néprajzhoz kapcsolódó cikkeit is.
A feltárt anyag gyűjtési köre mindhárom kötetnél három pontban határozható meg: 1. Magába foglalja a magyar népre és általában Magyarországra vonatkozó néprajzi publikációkat s ezek ismertetéseit. 2. Tartalmazza a magyar kutatóknak más népekkel foglalkozó műveit. 3. Külföldi kutatóknak Magyarországon kiadott néprajzi munkáit, illetve műveik hazai ismertetéseit vagy fordításait. Felöleli a határainkon kívül élő magyarokra vonatkozó hazai és külföldi irodalmat is. Az anyaggyűjtés elég széles mederben folyt, formailag a Néprajzi Múzeum könyvtárának anyagán kívül az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusai nyújtottak segítséget. Az önálló köteteken, szigorúan vett néprajzi kiadványokon túl még 400 periodikát tekintettek át a szerkesztők, amelyből csaknem 100 idegen nyelvű volt, a szomszédos országok irodalmától kezdve egészen a tengerentúliig. Ezek mind megjelenésük gyakoriságában (napilapoktól az évkönyvekig), mind tematikájukban, mind a megcélzott olvasóközönség tekintetében igen széles spektrumot ölelnek fel, gazdag és árnyalt képet mutatnak. A legváltozatosabb témák, szakterületek szerepelnek az időszaki kiadványok listáján: a régészeti, irodalmi és nyelvészeti orgánumok mellett helyet kaptak a gyermekneveléssel, meteorológiával, bányászattal, építőiparral, cipő- és bőriparral foglalkozó sajtótermékek ugyanúgy, mint az építőművészeti, művészettörténeti vagy pszichoanalitikai, filozófiai szaklapok.16
Sándor István megindokolta az időbeli határokat is minden esetben, amelyek kialakítását a politikai, társadalmi változások, történelmi tények tettek szükségessé.
Azt, hogy elsőként a háborút követő évtized termését kellett bemutatni, tulajdonképpen politikai jellegű döntésnek nevezhető, de végül is szakmai, módszertani szempontból nagyon sok tanulsággal szolgált. Az első kötetnél (1945-1954) kialakult a bibliográfia azon szerkezete, amely az egyszeri besorolásos és számutalásos rendszer kombinációján áll, és kialakult a recenziók besorolásának rendje is. Az osztályozás nagy gondot okozott, a decimális rendszer – mint kiderült – erre a célra nem használható igazán, de a szakemberek véleményének figyelembevételével sikerült megalkotni egy olyan szakrendet, amely igazodik a Néprajzi Múzeum gyűjteményeihez, így egységes katalógusrendszert biztosít a különböző gyűjteményekben.17 Érdemes volt a szerkezet kialakításánál, a rendszer megalkotásánál a különböző szakterületek művelőinek véleményét kikérni, hiszen a tudományos igényű tájékoztatás mellett a gyakorlati használhatóság volt a fő cél. Nagy erénye a köteteknek az egységes szerkesztési elv, amely kiállta az idők próbáját, sőt az utódok (Kovács Zoltán, Halasy Márta) is ezt a szerkezetet követték.
A tudományos kutató meghatározott témák irodalmát keresve közeledik, így a gyűjtött anyag tematikus alapon, tárgykörük szerint került besorolásra. A közlemények jellege, műfaja, terjedelme (legyen az könyv, tanulmány, cikk, tárca, hír) ehhez képest másodrendű.
A gyűjtött anyagot 60 nagyobb fejezetre bontja, azon belül alfejezetek, csoportok adják meg a szisztematikus rendszert. A fejezeteken belül az általánosabb mondanivalójú, elvi-módszertani problémákat felvető művek felsorolása következik, majd a földrajzi alosztás szerinti besorolás, azon belül pedig a tematikus szempontú csoportosítás kapott helyet.
Az anyag természetéből adódóan a részletezés nyilvánvaló, így a tájékoztatásban és a kutatómunkában is jobban segíti a használót. Könyvismertetések, recenziók és idegen nyelvű kivonatok is kapcsolódnak az egyes tételekhez, elősegítve ezzel a bibliográfia minél szélesebb körű használhatóságát. Nagyfokú igényességre utal az a megoldás, hogy az összetett, vegyes tartalmú munkák (pl. tanulmánykötetek, emlékkönyvek), mivel beosztásuk nem lehet szorosan egyértelmű, annotált tételekként gazdagítják a feltárást. Az első kötetben még oldalszámra, majd a továbbiakban már tételszámra utaló névmutató zárja a nagy horderejű munkát. Az első kötet több, mint 6000 tételből álló anyaga önmagában is heroikus vállalkozás, mégis valamennyi kritika a legteljesebb, legjelentősebb munkának az 1850-1870 közötti időszakot tárgyaló, harmadikként megjelenő bibliográfiát tekinti. Valószínűleg Sándor István is ezzel a kötettel szerette volna elindítani a néprajzi könyvészetek sorát. Több okból: szinte önálló dolgozatként – az előszó keretein belül – elemzi azt az eszmetörténeti, művelődéstörténeti hátteret, amelyben létrejött a magyar néprajztudomány, elkezdődött a folklórkutatás kibontakozása, a gyűjtőmozgalmak megindulása, vagyis ahogy a néprajzi-honismereti érdeklődés fokozatosan egy új tudományág – s annak szervezeti kereteinek, tudományos fórumainak – megszületéséhez vezetett. Továbbá ebben az időben a paraszti életforma, az életmódbeli viszonyok, a hagyományos néprajzi jelenségek leírása, szerepe hangsúlyos, társadalmi-történeti vonatkozásuk nyilvánvaló és szinte az élet minden területére kihat. Éppen ezért az anyaggyűjtés nem szorítkozhatott a XIX. század második felének tudományos kiadványaira. A néprajztudomány irodalmi jelentkezése elsősorban a rokontudományok, a szépirodalom és nyelvkutatás, történettudomány területén általános, de tudományos közleményekben, közérdekű folyóiratokban, hírlapok, tárca-, riport-, hírrovatban, sőt, olykor törvények, szabályrendeletek, közlönyök szövegeiben is nyomon követhető. A Petrik- és Szinyei-kötetek anyaga éppúgy megtalálható ebben a bibliográfiában, mint értékes ismeretterjesztő cikkek vagy a kalendáriumok, naptárak, néplapok, ponyvanyomtatványok ide vonatkozó részletei. Vagyis a “tárgyalt időszak sajtójának úgyszólván teljes területén anyagfeltáró, adatgyűjtő munkát kellett végeznünk” – tájékoztatja a nagyérdeműt a szerkesztő az előszóban.18 Ennek eredményeképpen meglepően sok új adat került napvilágra; és nagy erénye, ami ebben az időszakban nyomatékosabban s a történelmi okoknál fogva jelentkezik, hogy számba vette a más országokban élő magyarok néprajzi anyagát, a Kárpát-medencei népekről szóló irodalmat is, legyen annak formája könyv vagy periodika.
Barabás Jenő levélrészlete erre utal: “Az az érzésem, hogy ha volna a magyar néprajznak tudománytörténeti összefoglalása, úgy ma, e kötet után, teljesen át kellene írni. Most, hogy legalább bibliografikusan együtt látni az egészet, sokkal impozánsabb kép bontakozik ki, mint korábban hittük!”19
Az adatokban, forrásokban igen gazdag, értékes anyagfeltáró és kiválóan rendszerező munkát önálló tudományos alkotásnak ítéli egy kritika.
A 60 bibliográfiai fejezetre bontott, 16 000 tételt tartalmazó gyűjteményben mindössze a névmutató segíti a visszakeresést, mégsincs hiányérzetünk. A kötet elején található 40 oldalas tartalomjegyzék mintegy pótolja, kiváltja a tárgymutatót, olyan áttekinthető, logikus felépítéssel, részletes fejezetcímekkel igazítja el a használót, amelyek segítségével pl. a korban ismert és használt eketípusoktól kezdve a méhszúrás orvosságaiig a fejezetcímekből azonnal tájékozódhatunk. A földrajzi mutató hiányát ugyanakkor szinte valamennyi kritika megemlíti. Ez a hiány egyrészt azzal is magyarázható, hogy a helynevek jelentős része számos alkalommal változott, ez a tárgyalt korszakban különösen érvényes. Másrészt a tartalomjegyzékben és a szemlézett periodikák listáján nyomon követhető, hogy ez a kötet kiemelten kezeli a Kárpát-medencei népekről szóló irodalmat, a tájegységeken belül a megyék, azon belül is a határon túli területek magyarsága, illetve más, magyarországi etnikumok, nemzetiségi csoportok külön fejezetcímet kaptak. A bibliográfia a történelmileg kialakult egykori megyehatárokat veszi alapul.
Sándor István az utolsó, vele készült szakmai interjúban beszámolt arról a hatalmas vállalkozásról, ami a XVIII. század néprajzi anyagának publikálását jelentette volna. Az anyaggyűjtésben a magyar, latin, német és egyéb nyelvű irodalom, valamint a magyarok írta külföldi publikációk is szerepelnek. A címekhez fűződő annotációk kiterjednek a könyvek, tanulmányok, cikkek néprajzi adatainak, megfigyeléseinek részletes közlésére is, így valószínűleg terjedelmében is a legjelentősebb munka lehetett volna. A kéziratban maradt anyag sorsáról semmit nem tudunk.
A néprajzi bibliográfia anyaggyűjtésének, szerkesztésének mind a mai napig a Néprajzi Múzeum könyvtára ad otthont. A közelmúltban megjelent, 2001-2002-es évek néprajzi termését felölelő gyűjtemény kiterjed a határon túli magyar néprajzi kutatás könyv- és cikktermésére és részben a magyarországi kutatók külföldön megjelent műveire is. A néprajzi, antropológiai írások feltárása mellett a társadalomtörténet, a szociológia és más rokon-, illetve társtudományok forrásértékű publikációi is helyet kaptak a 3000 tételből álló, Mészáros Borbála szerkesztésében elkészült összeállításban

JEGYZETEK

 1 Elöljáróban jegyezzük meg, ugyanezen a néven tisztelhetjük azt az irodalomkedvelő és pártoló nyitrai birtokost, Sándor Istvánt (1750-1815), akinek nevéhez fűződik az első magyar retrospektív nemzeti bibliográfia összeállítása és kiadása. Az 1803-ban, Győrben megjelent Magyar Könyvesház a magyar irodalomnak igen hasznos és hézagpótló segédkönyve volt a korabeli méltatások szerint.
 2 Kenyéri Kornélia: Habent sua historia libelli. A Néprajzi Múzeum Könyvtárának történeti rétegei. = Néprajzi Értesítő, 2005. LXXXVII. 77-129. p.
 3 NMI-56/1947: Sándor István: A Néprajzi Múzeum könyvtáráról 1947. febr. 24.
 4 EAD-1/G K/8-1955 A tárgyi katalógus elkészítésének kalauza
 5 Sándor István: Könyvtár és múzeum. = Múzeumi Híradó, 1954. 1. évf. 1. sz. 26-28. p.
 6 Sándor István: Dokumentáció a Néprajzi Múzeum könyvtárában. = Magyar Könyvszemle, 75. évf. (1959) 294-297. p.
 7 EAD-1/G 863-257/1961
 8 Hivatalos címe: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumának Könyvtári Tájékoztatója (1956-1966)
 9 Hofer Tamás szerkesztésében a könyvtárban megtalálható külföldi falumonográfiákat tárja az olvasó elé (1961), Földes László az állattartás, pásztorkodás témakörét gyűjti össze (1963), Cs. Sebestyén Károly irodalmi munkásságát méltatja a lap (1964) és Kovács Zoltán a szabadtéri néprajzi múzeumokról ad áttekintést. (1966)
10 Tanulmányokat közölt a néprajzi muzeológia, a történeti és szellemi néprajz területéről egyaránt. Az Ethnographiában és a Honismeretben elsősorban a magyar történelmi és folklorisztikai tárgyú írásai kaptak helyet, mint az aradi vértanúk, a szabadságharc néphagyománya, Dózsa alakja stb. Ezenkívül a Magyar Szemle, Vasi Szemle, Matyóföld, Múzsák, Múzeumi Kurír és az Életünk számaiban is megjelentek dolgozatai. Lásd bővebben: Serfőzőné Gémes Magda: Sándor István irodalmi munkássága. = Néprajzi Hírek, 1995. 1-4. sz. 37-50. p.
11 Sándor István: A matyók néprajzi bibliográfiája. In: Györffy István: Matyó népviselet. Bp., 1956. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 193-205. p.
12 Kemény G. Gábor: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850-1870. = Magyar Könyvszemle 94. évf. (1978) 383-385. p.
13 EAD-1/G K/1-1952
14 EAD-I/G K/1-1955
15 Szerkezetét tekintve gyakorlatilag hasonló a felépítése, összetétele a két bibliográfiának, az egyes szakcsoportokon belül itt a népek, népcsoportok szerinti bontás a domináns rendezőelv.
16 A tartalmi gazdagságot és sokszínűséget érzékeltetve, csak pár cím az első kötetként kiadott ötvenes évekbeli szemlézett periodikák listájáról: Boldog Élet, Fogaskerék, Kispajtás, Kohászati Lapok, Magyar Állatorvosok Lapja, Nők Lapja, Új Szántás, Viruló Föld… stb., amelyek mellett jól megfértek a külföldi társadalomtudományi, filológiai szakfolyóiratok is: The Journal of the Polynesian Society (Wellington), Psychoanalytic Quarterly (New York), Zeitschrift für Slavische Philologie (Heidelberg)…
17 Korompay Gáborné: “Az intézmény idegközpontja a könyvtár…” = Könyvtáros, 1991. 41. évf. 5. sz. 265-268. p.
18 Sándor István: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850-1870. Tanulmányok és adatok a Kárpát-medence etnográfiájához. Budapest, 1977. Akadémiai Kiadó, 54. p.
19 Vö: Korompay i. m.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Barabás Jenő: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1955-1961. = Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. 1972. 11/12. sz. 263-264. p.
Sándor István: A Néprajzi Múzeum könyvtára. = Adattári Értesítő, 1954. 1-4. sz. 7-8. p.
Sándor István: Magyar néprajzi bibliográfiák. = Index Ethnographicus, 1956. 1. évf. 1. sz. 52-60. p.
Sándor István: Solymossy Sándor és a néprajzi bibliográfia. = Index Ethnographicus, 1960. 5. évf. 1. sz. 54-61. p.
Sándor István: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1945-1954. Budapest, 1965. Akadémiai Kiadó
Sándor István: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1955-1960. Budapest, 1971. Akadémiai Kiadó
Sándor István: A néprajzi bibliográfiáról. = Néprajzi Hírek, 1977. 6. évf. 1-2. sz. 13-14. p.
Szendrey Ákos: A magyar néprajztudomány tíz éves bibliográfiájáról 1945-1954. = Index Ethnographicus, 1964. 9. évf. 113-116. p.
Szolnoky Lajos: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1945-1955. Bp., 1956. = Demos, 1960. 1. évf. 9. sz.
Tuba László: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850-1870. = Könyvtáros, 1977. 27. évf. 7. sz. 429-430. p.
Vágh Mária: Egy néprajztudomány bibliográfiájáról. = Magyar Nemzet, 1977. júl. 22. 9. p.

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

EAD NMI = Ethnológiai Adattár Néprajzi Múzeum Irattára
EAD -1/G = Ethnológiai Adattár Könyvtári Iratok

* Sándor István születésének 100. évfordulója alkalmából a Néprajzi Múzeumban, 2007. szeptember 5-én megrendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.

Címkék

(1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (32) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (59) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (11) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)