Mindőnk érzi, hogy a változások fölgyorsultak – a könyvtárakban is. Mik ezek, merre vezetnek? Mint könyvtárstatisztikus a változások adatait elemezve megkísérelem kitapintani a változások főbb irányait, noha nagyon is tisztában vagyok vele, hogy a számokból a valóságnak csak egy része olvasható ki. Mégis: “…a kalászt is sejted, hogyha a pelyvát nézed…”. Ebben bízom könyvtáraink statisztikáját vizsgálva. Provokatív ez az írás, szándékoltan az. Fő célja fölhívni a figyelmet a nyilvános könyvtárak, és közöttük a településiek helyzetében bekövetkezett és várható heveny változásokra; utánanézni annak az empirikus munkahipotézisnek, amely szerint a gyors sodrású társadalmi közegben a szolgáltatás feltételeinek és a használatnak diszharmonikus alakulása radikálisan formálja át könyvtárainkat. Legfőképpen kölcsönkönyvtárból virtuális könyvtárrá.
A Könyvtári Intézet munkatársai időnként, amikor már távlatból látható, áttekintik a magyarországi könyvtárak fejlődését1. Általában a statisztikára támaszkodnak. A jelen dolgozat szerzője is ezt a hagyományt szeretné folytatni. A statisztika sok módszertani buktatója miatt kérdéses, lehet-e az adatokból releváns tanulságokat levonni? Ez az elaborátum – talán – adalék a kérdés megválaszolásához is.
A szünetelő vagy megszűnt könyvtárakat értelemszerűen figyelmen kívül hagytam. A nem nyilvánosakat is, hiszen nemrég kerültek górcső alá a Könyvtári Intézetben2. De elsősorban nem ezért koncentráltam ebben az adatelemzésemben a működő nyilvános könyvtárakra, hanem mert kerültem az ellátás perifériáját.Kedves olvasó, kis módszertani kitérőt szükséges tennünk. A működő könyvtárak köre 2005 és 2007 között 1200-zal szűkült.

1. számú táblázat

Vajon befolyásolja-e a vizsgálódást ez a tény? Általában nem, mert a 2007-es adat kevésbé a könyvtárak tömeges megszűnését jelenti, hanem inkább a kilépést az önálló könyvtárak sorából, amelyet a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékéről való lekerülés is jelez. A forráshiányos önkormányzatok szolgáltatásmegrendeléssel próbálkoznak, ami együtt jár az önállóság fölszámolásával és az adatközlő státus megszűnésével.

2. számú táblázat

* ebből 4161 saját fiók, további ~ 805 Könyvtári Szolgáltató vagy más rendszerben ellátott település szolgáltatóhelye.A szolgáltatóhelyek száma nem esett, sőt talán újra nyitottak néhány addig, korábban önálló, szünetelő könyvtárat KSZR-ben. A táblázatok elemzésekor ezt a 2006-2007 között felgyorsuló folyamatot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A továbbiakban “KSZR-esedés” néven hivatkozom rá.
Miatta torzíthatnak az ellátórendszerek adatai is. A fiókelv értelmében (“a fiók- és letéti könyvtárak adatait az anyaintézmény összesíti, és a saját adataival együtt jelenti a megyei könyvtárnak”3) a megyei és városi könyvtárak adataival összevonva kerültek be a táblázatokba.
A települési könyvtárak közül a budapestieket nem vizsgáltam, mert mint annyi másban, a főváros a könyvtárak terén is kivétel. Budapest települési könyvtári helyzetének értékelése amúgy is azonos a FSZEK-ével. A más alkalomra váró fővárosi vizsgálat fókuszában inkább annak kell majd állnia, hogy a településit mennyiben egészíti ki az egyéb nyilvános könyvtári ellátás, a két forma milyen harmóniában képes együtt szolgálni Budapest olvasó közönségét. Mindazonáltal a települési könyvtárak összese magában foglalja Budapest adatait a teljességre törekvés jegyében.
Az elmúlt hét év, 2001-2007 változásait vettem szemügyre a legfontosabb adatok és mutatók elemzésével. A főbb tendenciák kitapintásához azonban elegendőnek tűnt minden második évet venni: így a figyelt évek: 2001, 2003, 2005, 2007. A bázisév 2001, kivéve az internetszolgáltatást és a távhasználatot, náluk 2003 – a mérés kezdete. Egy-két esetben régebbre is visszanyúltam.4
A könyvtárak adatait az elemzés során gyakran összevetettem a nemzetközi és magyar normatívákkal (ajánlott értékekkel, sztenderdekkel). Ezek az alábbiak:
1. Brit közkönyvtári sztenderdek, 20045 (a továbbiakban a dokumentum rövidítése: BRIT).
2. A közkönyvtári szolgálat. Az IFLA fejlesztési irányelvei, 20056 (a továbbiakban a dokumentum rövidítése: IFLA).
3. Ajánlások a könyvtárak számára. Az előbbiekre figyelemmel és a magyarországi könyvtári paraméterek alapján készítette a Könyvtári Intézet a nyilvános könyvtári kör számára7 (a továbbiakban a dokumentum rövidítése: KI.A táblázatokban használt népességadat nem az összmagyarországi lakosságadat. A jelentést nem küldő könyvtárak által ellátott vagy ellátatlan területeken, településeken lakók adatai érthető okból nincsenek benne (hiszen állományuk, forgalmuk stb. sem szerepel az adatok között).

A tágas könyvtár

A feltételrendszer egyik alapja az alapterület. Bár működhet jól könyvtár kis alapterületen is, azonban általában a térnövekedés a szolgáltatások, az ellátás színvonalának emelkedését vonja maga után, és viszont: a csökkenés lejtőre állítja a könyvtárat.
Az alapterületet tekintve a könyvtárak XXI. százada jól (igen jól) indult.

3. számú táblázat

 

Magyarországon 22 százalékos a nyilvános könyvtárak alapterületének összes növekedése. Ebből a települési könyvtárak kevésbé (18%) részesednek (de ez is kiváló!). Az adat mélyére nézve az is látható, hogy a települési könyvtárak közül a megyei és a városi könyvtárak tere bővült a legnagyobb mértékben, 40 százalékkal! Ebben a felújítások mellett szerepet kap a KSZR-ek kiépülése: az ellátott könyvtárakat az ellátó a fiókjaként kezeli. Ez megmutatkozik a feltételmutatókban is: az egy könyvtárra eső négyzetméterszám a megyei és városi (prominens) könyvtáraknál megközelíti az 1000-et. A községi könyvtárak mutatják föl a legmagasabb (120 négyzetméterre emelkedő) átlagnövekedést 2007-ben.
Ehhez azonban hozzá kell vennünk a következőket is:

4. számú táblázat

 

A fentiekből látható, hogy 2007-re a települési könyvtárak együtt és fajtánként is meghaladták a KI ajánlotta 50 m2/1000 lakos normatívát, és megközelítették az IFLA 56 m2/1000 lakos ajánlását. Azonban ott a bibi, hogy az IFLA nem tartja jónak az önálló könyvtár fenntartását, ha annak alapterülete nem éri el a 370 négyzetmétert8. A települési könyvtárak átlaga, akárhogyan is csűrjük-csavarjuk a népességre vetítéssel, a megyei és városi könyvtárakat is beleszámolva sem éri el az említett 370 négyzetmétert. Viszont vigasztalhat a növekedés hat év alatti 200 százalékos üteme. Ha ez így folytatódik, 2010-re települési könyvtáraink átlaga eléri a javasolt minimumot.
A KI értelmezéséhez tartozik, hogy (az ágazatirányítási irányelvvel összhangban) nem javasolja önálló könyvtár működtetését 3000 lakos alatti településen. Figyelemre méltó, hogy az önálló községi könyvtárak száma gyorsuló ütemben csökken (a tárgyidőszakban pont a felére!, vö. “KSZR-esedés”); ám a maradék alapterülete kétszerese a javasolt négyzetméternek (a magyarországi községek átlaga: 1165 lélek).
Meglepően nagy az egyéb nyilvános könyvtárak alapterülete. Arra következtethetünk ebből, hogy a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékére tágas nem települési könyvtárak kerültek föl. Hogy miért, külön vizsgálatot érdemel.

A nyitott könyvtár

A működés másik alapfeltétele a nyitva tartás. Hiába az esetleg színvonalas szolgáltatás, ha kevéssé lehet hozzáférni. Persze ez is pénzfüggő: a hosszú nyitvatartási időhöz inspiciáló könyvtáros kell.

5. számú táblázat

Nem ad borúra okot, hogy a magyarországi nyilvános könyvtárak heti nyitvatartási összóraszáma 15 százalékkal csökkent. Történt azért, merthogy (erről már esett szó: “KSZR-esedés”) az utolsó két évben a könyvtárak 40 százaléka megszűnt önálló lenni. Így alakult ki az a felemás helyzet, hogy az összóraszám-csökkenés mellett minden könyvtárfajtában és a teljes nyilvános körben is hosszabb lett a heti nyitvatartási idő; leginkább a települési könyvtárakban, jelesül a községiekben. Míg az évezred elején egy települési könyvtár 15-16 órát tartott nyitva, 2007-ben 22 órát.
A 3000 lakos feletti településeken a könyvtárak 2007-ben (ahogy az alapterület esetében) teljesítik, sőt túlteljesítik a KI-t (minimum 30 óra/hét).

6. számú táblázat

 

Ebből is látszik, hogy helyes az a miniszteriális koncepció, ami 3000 lakos feletti településen szorgalmazza az önálló könyvtárak működtetését, alatta nem.
Még érdekesebb összevetni a BRIT-tel, ami 128 óra/év/1000 lakos (értsd: a szolgáltatóhelyek nyitvatartási ideje összegének a minimuma).

7. számú táblázat

* A magyarországi működő nyilvános könyvtárak átlagában 44 nyitvatartó héttel számolva.Az utolsó előtti oszlopból tűnik ki, hogy a BRIT-et a szolgáltatóhelyek (fiókkönyvtárak) nélkül is meghaladják a könyvtárak. A megyei és városi könyvtárak esetében az 530 szolgáltatóhely összes nyitvatartási ideje nyilván elég a normatíva teljesítéséhez. (A statisztika nem rögzíti a szolgáltatóhelyek nyitva tartását, csak az önálló könyvtárakét, ezért soroltam föl az utolsó oszlopban a szolgáltatóhelyek számát.)
A magyarországi könyvtárak 2007-ben már átlagosan naponta 4-5 órát tartanak nyitva; ez és a majdnem 5 óra heti átlagnövekedés valódi törekvést jelez a használói könyvtár felé.

A könyvtár lelke

Hogyan alakult a következő alapfeltétel, a könyvtárosgárda helyzete?

8. számú táblázat

A magyarországi nyilvános könyvtári kör majdnem minden szegmensében csökkenés tapasztalható. A legnagyobb veszteség a községi könyvtárakat érte. Náluk a könyvtárosok számának 2005-ig tartó növekedését a gazdasági helyzet romlása, az önkormányzatok növekvő terhei megfordították. Az utolsó két évben a létszám a kétharmadára esett vissza. Csak a megyei és városi könyvtárosok száma emelkedett 2001-hez képest, ám ez is illuzórikus. 2005 és 2007 között ugyanis ők is kevesebben lettek 24 fővel (1%). Remélhetőleg ez a tény nem illeszkedik tendenciába, inkább csak stagnálást fejez ki. Összességében mind a települési, mind a teljes nyilvános könyvtárosi kör 5-8 százalékkal lett kisebb.
Ne tévesszen meg bennünket az, hogy az ellátandó népesség fogyása miatt az egy lakost szolgáló könyvtáros átlagszám nőtt. Annál is inkább, mert összevetve az IFLÁ-val (0,4 könyvtáros), felemás képet kapunk. A települési könyvtárak összességben elérték ezt a számot, közülük a megyei és városi könyvtárak meghaladták, a községiek elmaradtak tőle (bár az arány javult).
2005-2007 viszonylatában a lejtő meredekebb: közel 600 könyvtáros “tűnt el” a rendszerből, ez a 2005-ös létszám 10 százaléka! Ennek a súlyos veszteségnek több, mint a fele a települési, lényegében a községi könyvtárakban keletkezett. Ennyi hiányzik, mondhatni.
Hiányzik? Külön vizsgálatot igényel annak kiderítése, hogy ezek az “eltűntek” valóban elvesztek-e. Vagy csak átsorolódtak tanítónak, önkormányzati ügyvivőnek, akinek ki kell nyitnia a könyvtárat is. Ha elpályáztak, kik vették, átvették-e a helyüket? A leggyakoribb spórolási mód a könyvtárosi (fél)állás megszüntetése, és szerződött alkalmazott (akár a régi könyvtáros) megbízása.
Hiányzik? Nézzük meg azt a táblázatot, ami a forgalommal veti össze számukat.

9. számú táblázat

 

Az egy könyvtárosra jutó személyes használatok (látogatások) száma a nyilvános könyvtárakban majdnem 12 százalékkal nőtt. Csakhogy jól látható, hogy ezt az emelkedést a nem települési nyilvános könyvtárak produkálták az óriási igénybevétel-növekedéssel (39%), amely mellett a létszám náluk 11 százalékkal esett! A települési könyvtárosok terhelése 5 százalékkal kisebb lett (ötszázalékos létszámcsökkenés ellenére). A községi, valamint a megyei és városi könyvtárosok terhelése még jobban, 8-9 százalékkal csökkent. De talán mégsem ekkora a “könnyebbedés”! Hátha a már említett “KSZR-esedés” okozza ezt a jelenséget. Vessük össze a bázisévet 2005-tel!

10. számú táblázat

Hát nem. A települési könyvtárosok 4-8 százalékkal többen lettek, de a forgalom nem tartott velük lépést, a terhelés 2005-ig legalábbis ugyanannyi, a községi könyvtárakban 12 százalékkal kisebb volt.

A gazdag könyvtár

Alapfeltétele a jó könyvtárnak az állomány. Persze az volna igazán informatív, ha az összetételbe tudnánk betekinteni, azaz az állomány minőségét vizsgálhatnánk. Míg erre vonatkozó adataink nincsenek, kénytelenek vagyunk beérni a mennyiség elemzésével. Ám nem kell föladnunk teljesen a minőségre vonatkozó kérdéseinket. Az állomány frissességét tudjuk mérni. (A későbbiekben pedig betekintünk az elektronikus állomány fejlődésébe, az is utal a minőségre.)

11. számú táblázat

Az állományméret két dologra mutathat: 1. a kínálat gazdagságára
(hozzátéve, hogy éppenséggel elavult sok könyv is megtölthet egy könyvtárat); 2. a zsúfoltságra.
Az állományok csökkennek. Az egyik ok az emlegetett “KSZR-esedés”, a községi könyvtárakban megkezdődött a régi, elavult állományok lebontása. Gyakorlat az is, hogy az ellátó könyvtár már nem veszi át (minek venné?) ezeket a könyveket; a könyvtár viszont, az önállóság megszűntével kilép a jelentő körből, nem szolgáltat statisztikát, úgyhogy az állomány nem bukkan föl sehol. Amennyit az ellátó könyvtárak (megyei és városi könyvtárak) átvettek, legfeljebb ha fékezhették az állománycsökkenést. Hiába nő a megyei és városi könyvtárak összállománya (figyelem, az átlagállományuk nem!), a községi állománycsökkenés nagyobb súlyú, ezért a települési könyvtárak egésze kevesebb dokumentumot őriz 2007-ben, mint két éve.
Nagyon meglepő az egyéb nyilvános könyvtárak hatalmas állományfogyása (kereken 20%!) az utóbbi két évben; elképzelésem sincs arról, mi áll ennek hátterében. A könyvtárak száma nem csökkent.
Az állományméretre az IFLA nyomán a KI javaslata: 3000 kötet, db/1000 lakos. Amit amúgy is tudtunk, most látjuk is: a magyarországi könyvtárak túlsúlyosak, bár az állományok abszolút mérete kisebbedett. Lássuk most az átlagokat!

12. számú táblázat

A megyei és városi könyvtárak állománya ugyan nagyobb lett, az átlagállományuk ezzel szemben nem, inkább ingadozásnak tekinthetjük a számok mozgását. A községi könyvtárak, és velük a településiek átlagállomány-hízása egyértelműen a “KSZR-esedés” számlájára írható, talán megindult a “kevesebb, de gazdagabb könyvtár” folyamat.
A magyarországi könyvtárak mindig is zsúfoltak voltak, mi, könyvtárosok hagyományosan szerettünk “spájzolni”, “menteni a kultúrát”. Történt-e változás ezen a téren?

13. számú táblázat

* 1980-2000: minden könyvtár adatait tartalmazza, 2005-2007: csak a működő könyvtárakét.1980, 1990, 2000: a mutató stagnál száztizenegynéhány dokumentum per négyzetméter körül. Az állomány maga 2005-ig nagyobbodik, aztán nominálisan csökkenésbe fordul. Reálisan is egyre kisebb a zsúfoltság: 2000 és 2005 között a mutató az abszolút szám növekedése ellenére is harmadával alacsonyabb értéket mutat (az ok: alapterület-növekedés). A tendencia erősségére utal, hogy a mutató a további két év alatt, 2007-re újabb 20 százalékot esett. Az egyéb nyilvános könyvtárakat is figyelembevéve még szellősebb nyilvános átlagkönyvtárat találunk.
A gyűjtemény nagysága és a zsúfoltsági mutató keveset mond az állomány frissüléséről. Annál inkább az állomány cserélődése. Tudni való, hogy e téren a BRIT 6,7 évet szab meg, ez alatt ki kell cserélődnie a teljes állománynak (leszámítva a különgyűjteményeket). A magyar viszonyok ismeretében a KI 20 évet javasol.

14. számú táblázat

A települési könyvtárak közül csak a megyei és városi könyvtárakban csökkent a várható állománycserélő-idő két évvel, 36 évre. Nem felhőtlen ez a tény sem: a KSZR-ek kiépülése után az ellátott könyvtárak állományának valamennyi részét az ellátó megyei vagy városi könyvtár beolvasztja: félő, hogy ez áll a beszerzések számának 2007-es megugrása (két év alatt 122 százalékra) hátterében (míg korábban, 2003-2005 között 96 százalékra esett vissza a beszerzés volumene).
A települési könyvtárak összese 38 év körül stagnál. A meg nem újulás végzetes lehet községi könyvtáraink számára; a kutya sem fog könyvekért betérni. Az egyéb nyilvános könyvtárak megindultak a frissülés útján: hat év alatt a háromötödére süllyedt a várható időtartam, ami azonban még így is 64 év. A községi könyvtáraknál igencsak romlik a mutató: az utolsó öt évben közel 8 évvel hosszabb ideig tart az állomány teljes cseréje.
Hajtsuk végre a következő gondolatkísérletet. Mennyivel volna rövidebb az állománycserélődési idő, ha fogyókúra eredményeképpen 2007-ben ajánlott méretű állományaink lettek volna? Vagy ha hízókúrából kifolyólag ajánlott mennyiséget szereztünk volna be?

15. számú táblázat

Tehát a dokumentumszám magas, a beszerzés alacsony. Sőt az is látható, hogy a feltételezések közül az állományapasztás hozna megközelítőleg elfogadható eredményt, a túl hosszú cserélődési időért a beszerzés elégtelensége kevésbé felelős.
Az állomány minőségében – mint az előbb láttuk – kulcsszerepet játszik a beszerzés mennyisége. Hogy állunk ezen a téren?

16. számú táblázat

A táblázatot nézve a válasz: rosszul. A települési könyvtárakban, különösen a községiekben esett a beszerzett dokumentumok száma. Elszomorító, mert tendenciát fedezhetünk fel abban, hogy az esés már 2005-ben tapasztalható volt. A megyei és a városi könyvtárak, valamint az egyéb nyilvánosak a 2005-ös hullámvölgy után megint emelhették beszerzéseik darabszámát (az imént volt arról szó, hogy a megyei és városi könyvtárak KSZR-kiépítése során bizonyos dokumentummennyiség átvétele gyarapításként jelenik meg).
A BRIT legkevesebb 216 dokumentumot javasol 1000 lakosonként évente. A KI csillapítani igyekezett ezt a magyar viszonyok közt megvalósíthatatlan normatívát, és 150-et ajánlott.

17. számú táblázat

Úgy látszik, a KI jól ismeri a könyvtári helyzetet. A nem túl magas emelkedés, ne felejtsük el, itt nem a beszerzés volumenét jellemzi, hanem a lakosságra vetített mutatót; mögüle fölsejlik az ellátott népesség fogyása. A nyilvános könyvtárak teljes köre teljesít a legszebben (az egyéb nyilvános könyvtárak miatt), megközelítve a 200 dokumentumot.
A beszerzésre fordított nominális összeg, ahogyan a darabszám is, csak a megyei és városi könyvtáraknál volt magasabb, egyébként mindenütt kisebbedett. Ennek pontos értékeléséhez azonban figyelembe kell vennünk az inflációt.

18. számú táblázat

* Forrás: KSH; a nem könyvdokumentumok árának emelkedése ettől eltérhet.Lesújtó eredményt kaptunk. Hiába, hogy az állománygyarapításra fordított összeg a települési könyvtáraknál enyhén (15 százalékkal) emelkedett, ha az inflációs rátával módosítjuk, értéke mindössze 2 százalékkal lett nagyobb. Rossz a helyzet a községekben (-21%), még rosszabb az egyéb nyilvános könyvtárakban (emlékeztetőül: főiskolák, szakkönyvtárak): már 2005-re rohamosan csökkent az abszolút összeg, 2007-ig pedig a háromötödére! Az egyetlen biztató pont: a megyei és városi könyvtárak nemcsak szinten tartották, hanem 22 százalékkal növelni tudták a beszerzési keret reális értékét hat év alatt.

Az informatív könyvtár

Örömtelibb követni az elektronikus (vagyis csak számítógéppel olvasható) dokumentumok szaporodását. Persze még mindig kevés van.

19. számú táblázat

Sőt, minden örömünk mellett nyugtalanítóak a 2007-es adatok. 2005-höz képest – kivéve a megyei és városi könyvtárakat – kisebb lett az elektronikus állomány. Ennek oka talán az internet lázas elterjedése, s a rajta található dokumentumok széles körű elérhetősége; oly sok minden megvan, hogy külön CD-ROM-okra kevésbé van igény. Tanulságos az elektronikus állomány térhódítása az összesen belül. Hogy ez a belső arány a két-háromszoros növekedés ellenére sem magas, inkább a még mindig nagy összállománynak tudható be, mintsem az elektronikusok kevésségének. A községi könyvtárak jártak az élen a vizsgált hét évben a beszerzések növelését tekintve; csak hát túlságosan mélyről indultak.
Az elektronikus dokumentumok maguk is az információellátást szolgálják, ám a könyvtár információs központtá fejlődése szempontjából a nyilvános internet a kulcsfontosságú.

20. számú táblázat

A statisztika csak 2003 óta kíséri figyelemmel a használói számítógépek, és velük a nyilvános internetek számának alakulását. Azonban négy statisztikai évfolyam elteltével már beszélhetünk némi távlatról. A könyvtári rendszer minden szintjén örvendetesen gyorsan terjed az internet. A megyei és városi könyvtárakban a háromszorosára, a községiekben kétszeresére nőtt a hozzáférések száma; ám az egyéb nyilvános könyvtárak sem maradtak le a szolgáltatás gyors bevezetésében (a növekedés aránya itt 250 százalékos). Így lehet, hogy 2007-re meghaladták könyvtáraink a BRIT-et (6 internet/10000 lakos). Kiemelendő, hogy a nyilvános könyvtárak átlagban tíznél, a községiek tizenegynél is több internetpontot nyújtanak.
Érdekes ezeket az impozáns adatokat összevetni a könyvtárbani internethasználat alakulásával. Ezt csak 2006-tól méri a statisztika, ám ha tendenciát nem is vetítenének a számok, egymást mindenképpen erősíteniük kellene.

21. számú táblázat

A nyilvános könyvtári körben szépen emelkedett azok száma, akik a könyvtárat mint internetpontot használják. Az összes használaton belül elérte a 30 százalékot. És itt pontot kell tennünk. A települési könyvtárakban az összhasználat esésével párhuzamosan csökkent az internethasználat is 8-10 százalékkal. A használat belső aránya egyedül a községi könyvtárban javult: az internethasználat nem csökkent olyan mértékben, mint az összes használat. Lehetséges okok: egyre több az otthoni internet (2008-ra elérte a háztartások 42 százalékát!), a városokban, községekben sorra nyílnak a WIFI-s vagy más rendszerű, gyakran ingyenes internetkávézók, maguk a települések is szívesen hoznak létre elkülönülten működő teleházakat.
Az összehasonlításból az a következtetés vonható le, hogy a robbanásszerűen terjedő nyilvános internetnek mint szolgáltatásnak a települési könyvtárakban kicsi a hatásfoka, és csak a szegényebb községekben szorulnak rá a használók a könyvtári internetre, a városokban egyre kevésbé.

A forgalmas könyvtár

A regisztrált használók (azelőtt beiratkozott olvasók) száma nem mutatja precízen a forgalom alakulását. Eltérő regisztrálási szabályok, szokások uralkodnak (a nemzetközi, de magyar szabvány10 nem is javasolja a forgalom jellemzésére). Mégis vessünk rá egy pillantást, hiszen hagyományosan vizsgált adat.

22. számú táblázat

Határozott, tendenciaszerű növekedést látunk. Félrevezető volna az abszolút számokból levonni a következtetéseket: a községi könyvtárak (és hatásukra a teljes nyilvános kör) mintha elvesztették volna olvasóik egyharmadát (illetve 1/8-át). A helyes konklúziót azonban a teljesítménymutatók adják. A népességre vetítve a községi szinten is majd’ 1 százalékkal hízott a használók száma, minden nyolcadik községi lakos könyvtári tag. Magasabb az arány a megyei és városi könyvtárakban, ám kisebb a növekedés, sőt 2003-hoz képest némi visszaesés tapasztalható. Az erőltetett városképzés okozhatja ezt a jelenséget: korántsem városi színvonalú könyvtárral és könyvtárjárási szokásokkal nyilvánítanak sorra várossá községeket. Magyarul: a város könyvtára nagyon is községi. De ne rontsuk el afölötti örömünket, hogy települési könyvtárainkba a lakosság újabb 2 százalékát sikerült becsábítani; nyilvános könyvtárainkat is hozzászámolva az emelkedés 4,5 százalékos! Mintha divatba jött volna a könyvtár.
De ha így van, miért nem látogatják (használják) többen? Legalábbis személyesen?

23. számú táblázat

Az egyéb nyilvános könyvtárak kivételével mindenütt kevesebbszer használták beíratkozott olvasóink a könyvtárainkat, mint hét éve. Most is hibás volna az abszolút számokat tekintetbe venni, lám, a községi könyvtárak 30 százalékot veszítettek a látogatások terén…; no de, akkor hogyan lehet, hogy olvasónként, ha paraszthajszállal is, de több a használat? Talán már ismételnem sem kellene: “KSZR-esedés”. Célszerű tehát a viszonyszámokat nézni: a megyei és városi könyvtárak ezen aránya kicsit esett, ez inkább ingadozásnak tűnik; ahogy a települési könyvtárak összesenje is hasonlót sugall – bár ez a változás tendenciózusabbnak látszik. A látogatásokat tekintve egészében stagnálás jellemzi a nyilvános könyvtári rendszert.
Hasonlót mond nekünk a népességre történő vetítés:

24. számú táblázat

A nem települési könyvtárak emelnek egy kicsit az egyébként évről-évre ugyanannyi látogatásszámon. Stagnálás.
A KI 2200 látogatásra való törekvést minimalizál. A települési könyvtárak 2003-ban már közelítettek, ám a megyei és városi könyvtárak “jóvoltából” 2007-re esni kezdett a viszonyszám értéke. A községi könyvtárakba kissé többen térnek be, de a lemaradás óriási. Az egyéb nyilvános könyvtárak egyre népszerűbb volta segít elérni, s jócskán meghaladni a normatívát.
Ha messzebbre tekintünk vissza, meglepődünk. Nem azért, mert más eredményt kapunk, hanem, mert ugyanazt.

25. számú táblázat

 

Mintha nem telt volna el 27 év. Hogy eltelt, csak a népességfogyásból látszik (és csak ezért nő az egy lakosra jutó használatszám). Nahát! Jól látható a 2005-ös csúcs; annál szomorúbb a visszaesés 2007-re.
A forgalom másik hagyományos jellemzője a kölcsönzött dokumentumok száma.

26. számú táblázat

A dokumentumkölcsönzés napja leáldozófélben van. Tapasztalatainkból sejtettük eddig is, mégis, így szembe… Nyilván az internet, a száz tévécsatorna, az általános olvasáshanyatlás van a lehetséges okok között. Érdekes itt is visszanézni 1980-ig.

27. sz. táblázat

* 1980-2000: minden könyvtár adatait tartalmazza, 2005-2007: csak a működő könyvtárakét.Hoppá! Nem csak az ezredfordulótól hanyatlik a kölcsönzés? 1990-ben nem volt még 100 csatorna, internet, és csak “komondor”-t láttunk mint számítógépet. Többről van itt szó. Úgy éreztük abban az időben, hogy a kölcsönzés fölvirágzik a video, a CD, meg a többi “új média” kölcsönzésének elterjedése miatt. Talán fékezték is ezek az AV-dokumentumok a könyvkölcsönzők távozását a Gutenberg-galaxisból (a nyolcvanas években 4 millióval esett a kölcsönzések száma, a kilencvenesekben 2 és féllel), hogy a beköszöntő netes, iPod-os korszak drasztikusan törje le a dokumentumkölcsönzést (2001-2007 között még nincs is egy dekád, hét év is elég volt a további nyolcmilliós zuhanáshoz). És az oka az, aminek egyébként nagyon kell örülnünk, a távhasználat gyors elterjedése.
Ide tartozik az a kellemetlen tény is, hogy ebben a hét évben terjedt el a kölcsönzés új értelmezése a statisztikai szabvány alapján: a belső kölcsönzés beszámítása. Egyre szélesebb körben alkalmazzák (nagyon helyesen!); viszont az adatokat torzítja. A mi esetünkben a cirkulációs adatot növelő hatás nem lassítja a meredek leívelést.
Nézzük, hátha csak a kölcsönzési kedv hagyott alább, a dokumentumokat inkább helyben használták.

28. számú táblázat

2005-ig 10 százalékkal több dokumentumot használtak helyben a települési könyvtárakban, azután jött az esés. Hogy nem nagy ez az esés, az a budapesti könyvtáraknak köszönhető, mert még a megyei és városi könyvtárakban is kb. azonos mennyiségben olvastak helyben, a községi könyvtárak volumene viszont majdnem 20 százalékkal kisebb lett. Érdemes a viszonyszámokra is rápillantani, mert éppen a községi könyvtárak cáfolnak rá az abszolút számra a “KSZR-esedés” folytán. Egészében a helybenhasználati buzgalom megmaradt, nem követte a kölcsönzés hanyatlását.
Hatalmas siker a könyvtárak gépesítése. A távhasználat exponenciális ívben szárnyal.

29. számú táblázat

Ehhez nincs mit hozzátenni. A siker mellékíze: gyorsítja a kölcsönzés hanyatlását.
Végül vessünk egy pillantást a jövőbe, a jövő könyvtárba járóira, a 14 éven aluli gyermekekre. Megjegyzések: nem állván rendelkezésre a 14 éven aluliak létszáma, az össznépesség adatát használtam a viszonyszámok létrehozásához; amennyiben a 14 éven aluliak aránya az össznépességen belül a vizsgált években és könyvtártípusokban eltér, annyiban torzít. Ezért a mutató csak viszonyításra alkalmas, a számoknak önmagukban tartalmuk nincsen.

30. számú táblázat

A kép korántsem jó. A csekély csökkenés megnyugtatónak látszik, ám a felnőtt használók adataival összevetve (akik 15 százalékkal többen iratkoztak be a települési könyvtárakba 2007-ben, mint 2001-ben), borúlátók lehetünk.

31. számú táblázat

A használaté követi a regisztráltak változását. A felnőttek elenyésző 2 százalékkal többen iratkoztak be a települési könyvtárakba 2007-ben, mint 2001-ben; nem ad okot derűre, hogy a hasonló százalék itt mínusz nyolc.

32. számú táblázat

Az esés 24 százalék (a felnőtteknél 14). A kölcsönzés hamarabb minimalizálódik, mint eddig gondoltuk volna.

33. számú táblázat

Hogy biztató mutatóval zárjam a táblázatok sorát, ezt a végére tartogattam. A gyermekek helybenhasználati kedve sokkal biztatóbb képet nyújt (+40%!), mint a felnőtteké (+18%). Talán ezért érdemes könyvtárba járni?

Összefoglalás

A működő nyilvános könyvtárak és köztük a különféle településiek működési feltételei 2001 és 2007 között ekképpen változtak:
 1. a könyvtári tér minden könyvtártípusban jelentősen bővült, ám a nagyobb átlag-alapterület sem éri el az IFLA-normatívákban javasolt minimum 370 négyzetmétert;
 2. a heti nyitva tartás is szépen hosszabbodott, átlaga a 3000 lélek feletti települések könyvtáraiban több, mint a KI ajánlotta 30 óra, sőt a BRIT sztenderdet (~ 3 óra/hét/1000 lakos) magasan haladja meg;
 3. a könyvtáros társadalom 600 nyolcórásra átszámított tagot vesztett (8%), ezek harmada a községi könyvtárakból “tűnt el”, ahol gyorsan szűnnek meg a könyvtáros álláshelyek, és átveszik, ha átveszik, a könyvtárosmunkát egyéb foglalkozású alkalmazottak, mellékesen végezve azt;
 4. az állomány, a zsúfoltság 2005-től kisebb, de mert a beszerzés is visszaesett, a frissülés mutatója egy helyben topog;
 5. a beszerzés darabszáma 2004-2005 óta kevesbedik, a megyei és városi könyvtárak kivételével mindenhol kevesebb újdonság várja a használókat, és ennek az általánossá és krónikussá vált forráshiány mellett az infláció is az oka;
 6. az elektronikus dokumentumok sebesen szaporodnak, részesedésük az állományból megkétszereződött;
 7. a könyvtárakban a nyilvános internet szolgáltatása robbanásszerűen elterjedt, a nyilvános könyvtárak körében mindenütt eléri, a községi könyvtárak esetében kétszeresen meghaladja a BRIT-et, ám ezt – félő – nem követi a használatának szélesedése.
 8. a regisztrált használók lakosszázalékának egyenletes növekedése erős volt az egyéb nyilvános könyvtárakban és a budapestiekben, de a községiekben is elérte a 7 százalékot – bár ezt az arányt mint forgalmi mutatót fenntartásokkal kell fogadni;
 9. annál is inkább, mert ellentmond neki a személyes használatok (látogatások) adata és teljesítménymutatója: csökkenés, illetve gyenge ingadozás jellemzi a vizsgált hét évet, sőt az utóbbi huszonhét évet. A normatívát közelítik a könyvtárak;
10. a kölcsönzés – az elterjedőfélben lévő “bővebb” számítási mód ellenére11 – süllyed, és az 1980 óta tartó folyamat utóbb zuhanásba ment át;
11. a helybenhasználat száma nem több, nem kevesebb;
12. a távhasználat a könyvtárak sikerágazata;
13. a gyermekek közül a települési könyvtáraknak kissé kevesebb beiratkozója és látogatója volt, akik háromnegyedannyi könyvet kölcsönöztek, de helyben kétötöddel több dokumentumot használtak.
Hatszáz könyvtárossal kevesebben vagyunk. Csökkent a beszerzések száma, stagnál a keret. A kölcsönzés népszerűsége súlyosan csappan; amennyiben így zsugorodik, húsz év alatt elenyészik. Az egyetlen kiugró sikerszolgáltatás a távhasználat, mintha a jövő könyvtára virtuális lenne. A gyerekek kedve megnőtt beülni a könyvtárba. A nyilvános könyvtárak – számuk csökkenése ellenére – alaposan kiveszik a részüket a települési ellátásból. A rendszer bevált.A cikk elején fölmerült a kérdés, lehet-e intő tanulságokat levonni a számokból. Nos, vontam le következtetéseket, ennyiben érdemes volt fáradnom. Vége a könyvtárnak? Igen, a kölcsönkönyvtárnak. Igen, a könyv-könyvtárnak. Talán a “mezei” könyvtárosnak is. De nem a virtuális könyvtárnak. S talán nem a gyerekkönyvtárnak.
Tisztában vagyok azzal a bölcsességgel, amit Ariostónak tulajdonítanak: “Könnyebb a szavakat, hogysem a köveket öszvehordani.” Segít-e az írás a könyvtárakon!?

JEGYZETEK

 1 Vidra Szabó Ferenc: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai 1989-1999. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2001/4. 10-23. p.; Uő.: Trendek a magyar könyvtárügyben (2001-2005). = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007/3. 3-13. p.
 2 Amberg Eszter: Búvópatakok a magyar könyvtári rendszerben. A kormányzati szakkönyvtárak; Fehér Miklós: Egyházi könyvtárak; Uő.: Kutatóintézeti könyvtárak; Ládi László: Munkahelyi könyvtárak; Uő.: Egyéb szakkönyvtárak; Péterfi Rita: Iskolai könyvtárak; Somogyi József: A honvédségi könyvtárak helyzete (2001-2005). = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007/11. 30-44. p.; Tóth Máté: Múzeumi könyvtárak a statisztikai adatok tükrében (2001-2005). = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007/8. 23-29.p.; Uő.: Egészségügyi könyvtárak; Uő.: Levéltári könyvtárak; Vidra Szabó Ferenc: Könyvtárak a büntetés-végrehajtási intézetekben. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007/6. 30-36. p.; Uő: Pedagógiai intézetek könyvtárai. (A meg nem jelent dolgozatok, munkanyagok a Könyvtári Intézetben hozzáférhetőek.)
 3 Jelentés a könyvtárak . . . . évi tevékenységéről. 1997-. Budapest, NKÖM (OSZK KMK). Évenként. Kitöltési útmutató.
 4 Településeink könyvtári ellátása 1980. A tanácsi könyvtárak statisztikai adatai. OSZK KMK (1981) és ua. 1990. (1991)
 5 Forrás: Tóth Máté: Teljesítménymérés a brit közkönyvtárakban. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2006/11. 36-39. p.
 6 IFLA irányelvek
 7 http://www.konyvtaros.mindenkilapja.hu
 8 Ontario közkönyvtári elvei, 1997 (melléklet)
 9 http://nol.hu/cikk/507750/
10 MSZ EN ISO 2789:2003 Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika
11 A belső kölcsönzés korábban helybenhasználatnak számított.

* A tanulmányt a szerkesztőség vitaindítónak szánja.