Az olvasáskutatók intenzíven vizsgálják, milyen az olvasási kultúra Magyarországon, és hogyan lehetne a sokszor kedvezőtlen mutatókon pozitív irányban változtatni. Ahhoz azonban, hogy a felnőtt társadalomban változásokat tudjunk elérni, először mindenképpen a gyerekek olvasási kultúráját kell fejleszteni. Ebben a nevelődési folyamatban nagyon nagy szerepe van a családnak, az iskolának, a hozzáférhető irodalomnak és persze a könyvtáraknak is. Figyelemmel kell kísérni a kiadott könyvek tartalmi differenciáltságát, minőségét, a példányszámát, hogy ezek mind megfelelően szolgálják az elérendő célt, a felnövekvő nemzedék olvasóvá nevelését.
Manapság nagyon sokféle hatás éri a gyerekeket, a fiatalságot. Mindannyian tudjuk, az információáramlás felgyorsult, egyre szélesebb körben terjednek az elektronikus eszközök, de még mindig a “hiteles” nyomtatott dokumentumok a meghatározóak az ismeret- és az információszerzésben. A televízió, az internet, a video- és DVD-filmek már születésüktől kezdve körülveszik a gyerekeket és hatnak rájuk. Ráadásul a rohanó élet, az a körülmény, hogy a szülőknek egyre kevesebb idejük marad a gyermeknevelésre, mind-mind hatással van arra, hogy a gyermek mivel foglalkozik szabadidejében, hogyan készül felnőtt életére.Munkám során azt vizsgáltam, hogyan szolgálja a rendszerváltozást követő időszak hazai gyermekkönyvkiadása, a gyermekkönyvek propagálása a felnövekvő nemzedék olvasáskultúrájának kialakulását.
Célom, hogy felhívjam a könyvtárosok, pedagógusok, szülők figyelmét a dokumentumpiac ismeretének fontosságára, hogy a kiadványok tömegéből ki tudják emelni az értékes irodalmat a gyermekek számára, és eljuttassák hozzájuk. Egyszerre használtam fel a publikált szakirodalmat és a statisztikai adatokat. A szakirodalom tekintetében elég szegényes kínálatot találtam ebben a témában, ezért főként a statisztikákra alapoztam megállapításaimat, következtetéseimet. Ezek segítségével elemzem a rendszerváltozás után kialakult trendeket.

Történeti áttekintés

A rendszerváltozás óta eltelt időszak főbb gazdasági, társadalmi és politikai fejleményei természetesen hatottak a gyermekkönyvek kiadására, a dokumentumok példányszámára, összetételére, a könyvkínálat belső arányaira stb. Az elmúlt, mintegy másfél évtizedben négy korszak különíthető el, ezek főbb jellemzői:

1. korszak: A rendszerváltó évek könyvkiadása, az átalakulás korszaka (1989-1993)
- A milliós példányban kiadott könyvek elárasztották az utcákat, túlkínálat alakult ki a piacon.
- Számos új, kis kiadó alakult.
- A nagy állami kiadók válságba kerültek.

2. korszak: A privatizáció, az átalakulás korszaka (1994-1996)
- A könyvesboltok száma felére csökkent.
- Többlépcsős könyvtámogatási rendszereket vezettek be.
- Az állami kiadók mellett teret hódítottak az alapítványi és a magánkiadók.
- Gazdasági nehézségek befolyásolták a könyvkeresletet.

3. korszak: Az átalakulás korszaka (1997-2000)
- Külföldi, főképp amerikai művek árasztották el Magyarországot.
- Könyvklubok alakultak, az idegen tőke megjelenik Magyarországon.

4. korszak: A 2000 utáni gyermek- és ifjúsági könyvkiadás korszaka
- Egyre kevesebben egyre több könyvet vásárolnak.
- Az árak gyors ütemű emelkedése.
- A gyermekkönyvek címeinek száma növekedik, a példányszámok pedig alacsonyak vagy stagnálnak.
- Igényesen illusztrált gyermekkönyvek jelennek meg.
- Csaknem kizárólagos profitorientáltság a kiadóknál.

A gyermekkönyvkiadás a statisztikák tükrében a rendszerváltozást követő időszakban

A KSH statisztikái lehetőséget adnak arra, hogy differenciált szempontok szerint tárjam fel az 1970 és 2005 közötti magyar gyermekkönyvkiadás helyzetét. A vizsgálat alapvető szempontjai a következők voltak:
- A kiadott könyvek címeinek száma.
- A kiadott könyvek példányszáma.
- A szerzők állampolgársága, illetve az általuk megcélzott korosztályok:
  – 6 éven aluliaknak szóló művek,
  – 6-14 éveseknek szóló művek,
  – 14 éven felülieknek szóló művek.

Címek száma szerint
A címek számát tekintve 1970 és 2005 között igen nagy volt az ingadozás. Az első kiemelkedőnek mondható év 1980 volt, amikor majdnem 400 új könyvcím jelent meg a gyermek- és ifjúsági könyvek körében. Igaz, a rendszerváltozás előtti években számos negatív hatás érte már a magyar könyvkiadást: az állami támogatások csökkentek, a könyvárak emelkedtek, az olvasás iránti érdeklődés megcsappant. E jelenségeket a kiadók úgy próbálták ellensúlyozni, hogy könnyű műfajú, nagy sikerre számító könyveket adtak ki. Ennek volt köszönhető a ’80-as évek elején a könyvcímek némi növekedése. Ezután visszaesés volt megfigyelhető, de 1985-től kezdve nagy mértékű és gyors növekedés volt tapasztalható egészen 1994-ig. A rendszerváltozást követően a nagy kiadóvállalatokat felváltották a kisebb könyves vállalkozások, amelyek százával alakultak az 1990-es évek elején, mellettük sok új nyomdaműhely is alakult, és ebben az évtizedben jelentek meg a könyvklubok is. Mindennek következtében 1994-ben volt a legmagasabb – a vizsgált időszakon belül – a kiadott könyvek száma: 682 új cím.
Az 1999-es, 2000-es év ismét a hanyatlás korszaka volt. Ekkor az állami könyvkiadók alig egyötödét termelték a teljes magyar könyvforgalomnak, és egyre nagyobb teret nyertek a külföldi befektető cégek Magyarországon.
2000-ben a kiadott gyermekkönyv-címek száma megközelítette a tíz évvel korábban megjelent könyvek számát. 2000-től napjainkig a gyermekkönyvek címét tekintve folyamatos emelkedés figyelhető meg, ez a szám 2005-ben már meghaladta a 770-et, és lehetséges, hogy ez a tendencia folytatódni fog az elkövetkező években is. Bár növekvő mértékű, mégis igen alacsony arányú – átlagosan 5,5 százalék – a Magyarországon kiadott könyvek közül a gyermekeknek szóló írások mennyisége.

Ifjúsági és gyermekirodalom a kiadott könyvek címeinek száma szerint

Példányszám szerint
A példányszámokat tekintve egészen más tendencia figyelhető meg. Az 1980-as magas példányszám (17 327 000) után folyamatos csökkenés regisztrálható. Míg 1980-ban igen magas példányszámban jelentek meg könyvek, húsz évvel később már csupán 1 897 000 példány látott napvilágot, ami mindössze egytizede az 1980-as adatnak.
A rendszerváltozás következtében nagyon sok kisebb kiadó alakult, ezzel magyarázható a könyvcímek növekedése és a kezdeti magas példányszám is. Ebben az időben majdnem minden utcasarkon árultak könyvet. Azonban a könyvárak gyors emelkedése, a vásárlóerő visszaszoruláshoz vezetett, egészen 2000-ig figyelhető meg ez a trend. 1994-ben egy kötet átlagára 800 forint volt, ez az évek előrehaladtával megsokszorozódott. 2000-től viszont fokozatosan, bár nem egyenletesen emelkedő tempóban, de egyre több könyvet vásárolnak a magyar emberek.
A kiadott gyermekkönyvek példányszáma 2000-től kezdve stagnálást mutat, egészen 2005-ig, amikor kisebb mértékű emelkedés figyelhető meg. Ez az elmozdulás jellemző a magyar könyvkiadás egészére is, de ott 2002-ben volt tapasztalható a példányszám emelkedés, ami a gyermekkönyvek esetében 2005-ben következett be. E kategóriáról elmondható, hogy 1990 és 2000 között, tehát tíz év alatt közel harmadára csökkent a kiadott könyvek példányszáma. A rendszerváltozás előtt esetenként százezres példányszámban jelent meg egy-egy könyv, 2000 után már csak átlagosan öt-hatezres példányszámok a jellemzők.
2000-ben jelent meg Magyarországon a Harry Potter sorozat, 2001-ben a Walt-Disney sorozattal közösen vezették a hazai könyv-sikerlistákat. A 2002-es példányszám emelkedésben ez is szerepet játszott, illetve az, hogy 2001-ben indították el az “Olvasás Éve” programot Magyarországon.

Ifjúsági és gyermekirodalom a kiadott könyvek példányszáma alapján 

Korosztályok szerint
Az óvodáskorú gyermekek számára hagyományosan és régóta sok szép képeskönyv jelenik meg, és a magyar kiadványokban sem volt hiány, igaz, 1997-ben kevés új mű született a gyermekkönyvek műfajában. Ez annak a következménye, hogy a kötetek átlagára megnőtt, továbbá megjelentek a versenyképes romániai, szlovákiai gyermekkönyvkiadók; a Móra Kiadó vezető pozíciója megszűnt, és a többi kiadó nem találta gazdaságosnak például a leporellókat, illetve a színes képekkel teli meséskönyveket megjelentetni, mert ezek előállítása nagyon magas nyomdai költséggel járt.
A ’90-es években piacra dobott magyar képeskönyvek egy része az azt megelőző ötven év kiadványainak újrakiadása vagy újrafogalmazása volt. A képeskönyveknek több mint fele verses műfajú volt, többnyire klasszikusok alkotásai vagy népköltések. Alkotói nemzedékváltás következtében 1990 után csökkent a kiadott képeskönyvek száma: a szerzők és illusztrátorok vagy nem élnek már (pl. Janikovszky Éva, Reich Károly, Würtz Ádám), vagy kevesebbet alkotnak e műfajban (pl. Kass János, Réber László). A fiatalabbak pedig ritkábban vállalnak képeskönyv illusztrálást, azért vannak kivételek, például Rényi Krisztina.
Megnőtt az ismeretközlő művek kínálaton belüli aránya, ráadásul az amerikai kiadványok is elárasztották a magyar könyvpiacot. 2000-ben például 65 amerikai cím jelent meg, ugyanakkor magyar cím mindössze 182. 2001-ben, annak ellenére, hogy bőséges volt a gyermekkönyv kínálat, visszaesés következett be az óvodáskorúaknak szóló munkák körében. 2002-től hazánkban is megjelentek a svéd, dán szerzők által írt mesekönyvek, igaz, csak néhány könyvcímmel, de ezzel is változatosabb lett a kínálat. A cseh szerzők óvodásoknak szóló könyvei ugyan már 1970-től jelen voltak a magyar könyvpiacon, de az utóbbi néhány évben ismét népszerűvé váltak. 2004-ben 328 kisgyermekeknek szóló magyar cím jelent meg, ez már igen jelentős szám. Ugyanebben az évben az amerikai szerzőktől származó könyvek egyhatodát tették ki az óvodásoknak szóló könyvtermésnek; 2005-ben pedig már majdnem egynegyedét! Az angol, a német és a francia szerzők művei (a felsorolás sorrendjében) is meghatározóak a hazai könyvpiacon. Az olasz szerzőktől származó művek is megtalálhatók a magyar könyvesboltokban, pl. 2003-ban 44 könyvcímmel szerepeltek. 2004-ben a kiadott gyermek- és ifjúsági (0-18 évesek számára szóló) műveknek közel a 70 százalékát tették ki a kicsiknek (6 éven aluliaknak) szóló munkák, 2005-ben ez az arányszám már elérte a 80 százalékot! A kiadók újabban ismét nagyobb figyelmet fordítanak az illusztrálásra, magyar grafikusokat is alkalmaznak, és mind gyakoribb eset, hogy a könyv szerzője maga az illusztrátor. Az utóbbi időben a nagy bevásárlóközpontokban is egyre több meséskönyv található és sokan ott vásárolják a gyerekeknek szóló olvasnivalót.
A hat-tizennégy éves korosztály számára készült könyvek aránya 1990-ig körülbelül a felét alkotta az összes gyermekkönyvnek, 2003-2004-ben már csupán 30 százalékot alkottak. Viszont biztató, hogy 2005-ben ez az arányszám már 36 százalékra emelkedett. Eközben is viszonylag magas maradt a külföldi szerzőktől származó művek száma, pl. 1994-ben 134 amerikai cím jelent meg, míg magyar 136. De ehhez még hozzászámítandó a 93 angol eredetű cím. Ráadásul 2004-ről 2005-re az angolszász szerzők műveinek száma megduplázódott! A francia szerzők művei is jelentősek voltak egészen 2001-ig, de utána már csupán 4-5 címmel voltak jelen a piacon. Mint utaltam rá, az utóbbi három-négy évben tűntek fel a svéd írók munkái, közel azonos számú címmel, mint a franciáké. A rendszerváltozást követően a délszláv és a lengyel szerzők művei teljesen eltűntek a hazai könyvesboltokból.
A legtöbb 6-14 éveseknek szóló könyv 1998-ban jelent meg. Lehetséges, hogy ebben közrejátszott az a tény, hogy 1995 és 1997 között vezették be a különböző könyvvásárlást támogató rendszereket (például a pedagógusok számára). A mélypont 1995 volt, ebben az esztendőben mindössze 355 könyvcím jelent meg. Ettől az évtől kezdve 1998-ig folyamatos emelkedés volt megfigyelhető. A 2001-es “Olvasás Éve” program ellenére a kiadott könyvek száma nem emelkedett jelentősen.
Az 1990-es évek közepéig a tizennégy éven felüliek számára kiadott könyvek száma folyamatosan emelkedett. Az 1995-ben 150-nél is több kiadott cím mutatja, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott az ismeretközlő könyvek iránt, azon belül is főként az amerikai, angol, francia és német szerzők művei iránt. Ez az emelkedés annak ellenére következett be, hogy az ismeretközlő könyvek ára jóval magasabb volt, mint a szépirodalmiaké. 1995-től kezdve csökkent a középiskolás korosztálynak szóló munkák száma, 2000-től pedig átlagosan évente csak tíz cím jelenik meg e korosztály részére. (Például 2002-ben mindössze 4 cím jelent meg, ezek közül is három angol/amerikai szerzőtől származott.) Hiány van tehát a 14 éven felülieknek szóló könyvekből. Igaz, a 2004-es adat, a huszonhárom cím, illetve a 2005-ös huszonnégy cím, bizakodásra ad okot, hogy az elkövetkező években talán növekedni fog a középiskolások számára készülő könyvek mennyisége.
A tizennégy éven felülieknek szóló művek példányszámában 1996-ban következett be drasztikus csökkenés, az elmúlt hat évben pedig szinte eltűnni látszanak a serdülőkorúaknak szánt munkák: a ’90-es évek második felében 85 százalékkal csökkent a serdülőkorúak számára kiadott könyvek példányszáma. A kiadók többsége azért nem figyel erre a korosztályra, mert a tizennégy éven felüliek egyre inkább érdeklődnek a felnőtteknek szóló könyvek iránt. A könyvtárakban is az a tapasztalat, hogy az ilyen korú fiatalok már inkább a felnőtt könyvtárakban nézelődnek, és onnan választanak maguknak olvasnivalót. Kérdés az, hogy azért-e, mert tényleg a felnőtt irodalom érdekli őket, vagy esetleg meg akarnak felelni a kortárscsoportnak, és túl “gyerekesnek” találják a gyermekkönyvtárat, ahová óvodások és kisiskolások is járnak. Természetesen lehet, hogy nagyon is érdekelnék őket olyan könyvek, amelyek nekik, az ő nyelvükön az ő problémáikról szólnak, csak mivel ilyen könyv alig létezik a könyvpiacon, így a felnőtt irodalom felé fordulnak.

Összefoglalás

Negatív irányú változások
- A gyermekkönyvkiadókra a profitorientáltság jellemző, fő céljuk a haszon szerzése.
- Egyre több mű jelenik meg egyre alacsonyabb példányszámban, egyre megfizethetetlenebb áron.
- Hiány van a piacon a 6-14 évesek számára írott értékes gyermek- és ifjúsági könyvekből.
- A könyvtárak csak erős válogatással tudnak lépést tartani az egyre szélesedő gyermekkönyvválasztékkal.
- A szülők és a pedagógusok tájékozatlanok a gyermekkönyvek kínálatában, tartalmi értékeiben.
- Kevés a gyermekkönyveket bemutató program.
Pozitív irányú változások
- Jelentősen megnőtt a kiadott könyvek címeinek mennyisége.
- Örvendetes hogy az ismeretközlő művek aránya növekedett, miközben továbbra is jellemző a szépirodalom dominanciája.
- Az utóbbi években már vannak kezdeményezések az olvasás népszerűsítésére. (“Olvasás Éve”, könyvfesztiválok, gyermekkönyvhetek, Nagy Könyv program).
- A szerzők nemzetisége egyre változatosabb, sajnos, a magyar szerzők rovására.
- 2005-től kedvező változások figyelhetők meg: majdnem minden korosztály számára egyre több mű, növekedő példányszámban jelenik meg.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Bart István: Jelentés, magyar könyvkiadás 1989-1998. = Kritika, 1998. 7. sz. 5-9. p.
Boldizsár Ildikó: Mi lesz veled Hamupipőke? A magyar gyermekirodalom időszerű kérdései. = Könyv és Nevelés, 2003. 2. sz. 76-82. p.
Hollósi Zsolt: Nincs biztos recept a sikerre. Beszélgetés Cs. Tóth Jánossal, a Móra Kiadó vezérigazgatójával. = Tiszatáj, 2002. 12. sz. 31-37. p.
Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon. Bp., Balassi, 1997.
Kovács Imre, P.: Gyermekirodalmi változások. = Óvodai Nevelés, 1995. 6. sz. 223-224. p.
Magyar statisztikai évkönyv, Bp., Központi Statisztikai Hivatal, 1991-2006.
Statisztikai évkönyv (Magyarország), Bp., Központi Statisztikai Hivatal, 1985-1989.
Vida Barbara: Harry Potter árnyékában. A gyermekirodalom és a könyvkereskedők terrorja. = Magyar Nemzet, 2001. május 19. 39. p.
* Ezzel az írással fejezzük be 2007. augusztusi számunkban megkezdett, a fiatalok olvasáskultúrája fejlesztésének lehetőségeiről szóló sorozatunkat.