Olvasásfejlesztési tréning a British Council és a Könyvtári Intézet közös szervezésében*

Számos felmérés bizonyítja, hogy az emberek világszerte egyre kevesebbet olvasnak, olvasáskultúrájuk átalakul, és az olvasott szöveg értelmezése is egyre nehezebben megy. Az olvasni nem tudó ember szociálisan és gazdaságilag is a társadalom perifériájára szorul, személyisége fejletlen, én-tudata kialakulatlan marad.
A gazdasági és társadalmi átalakulások a világ számos országában az olvasás hanyatlásához vezetnek, még az olyan nagy irodalmi hagyományokkal rendelkező, demokratikus államban is, mint az Egyesült Királyság. A britek, a világ egyik vezető nagyhatalmaként hamar felismerték, hogy az évszázadokon keresztül kivívott tekintélyes gazdasági pozíciót szellemi tőkéjük megtartásával, a társadalmi kreativitás megőrzésével tudják csak fenntartani. Ebből a munkából a könyvtárak – a közoktatás intézményei és más hivatalos szervek mellett – igen nagy szerepet vállalnak magukra.A kulturális vezetés Magyarországon is tudatában van annak, hogy a pedagógusok mellett bőven akad dolga a könyvtárosoknak is, ha a magyar embert a jelenleginél hatékonyabb és értőbb olvasóvá akarja nevelni. Mások példáiból tanulni pedig sohasem szégyen.
Így esett a választás Rachel Van Riel igazgató asszonyra, aki munkásságának jelentős részét szentelte az olvasásfejlesztésre Nagy-Britanniában. Maga is évtizedeken át dolgozott könyvtárosként, és amíg egy kis könyvtár kezdeményezéséből előbb megyei, majd országos szintű mozgalom fejlődött, addig igen sokat tett a negatív irányú kulturális tendenciák megállítására és visszafordítására. Ma már önálló vállalkozásával segíti a könyvtárosok munkáját, nemcsak a szigetországban, de külföldön is.
Rachel igen széles látókörű, olvasott ember, aki jól ismer sok magyar klasszikus és kortárs írót, de legjobban az embereket ismeri: az olvasókat és a könyvtárosokat. Nincsenek több százmillió fontos könyvtári projektjei, és a három nap alatt mindössze egyetlen statisztikai adatsort említett.
Viszont hozott magával sok kézzelfogható, pénz nélkül, emberi leleményességgel megvalósítható ötletet és egy igen fontos tanácsot: figyeljünk az olvasóra!
Ha azt akarjuk, hogy többen, többet használják a meglévő szolgáltatásokat, és mások is bejöjjenek a könyvtárba a megszokott látogatókon kívül, akkor vegyük figyelembe az igényeiket, szokásaikat, életvitelüket, teljes szívvel forduljunk feléjük, és ne akarjuk őket mindenáron nevelni. Vegyük számításba a korosztályok eltérő igényeit és a kulturális különbségeket, az olvasói szokásokat!

Legyünk olvasóközpontúak!

Rachel könyvtárában kevesebb a könyv, de az jobban észrevehető. Szemből kínálja magát, és az olvasónak nem kell a nyakát és törzsét kicsavarva olvasni a gerincfeliratokat. Nekik nehéz Dewey vagy Cutter számerdejében kiigazodni, és nem ismerik az ETO-t sem.
Míg Rachel az olvasók felé való közeledés számos módját ismertette, és gazdagon illusztrálta is, máris egy olyan hajón eveztünk, amelynek egyik oldalát a marketing, másik oldalát a humán pszichológia evezőcsapásai repítették előre.
Hogyan kerüljük el az olvasókról kialakított sztereotípiákat? Ez segít majd a rólunk, könyvtárosokról kialakult nem mindig kedvező kép enyhítésében is. Hogyan ragadjuk meg a legapróbb kapaszkodókat, hogyan terjesszük ki a kicsi, kezdetben személyhez kötődő kapcsolatokat, és fogjunk össze az olvasókért intézményesen.

Gondolkodjunk kicsiben, és ha sikeres az ötlet, fejlesszük!

Hasonlóan egyszerűek és találóak az olvasást népszerűsítő plakátok. Legalábbis látszólag. Tervezőik igencsak tisztában vannak vele, milyen társadalmi réteget, milyen foglalkozású és életvitelű, életkorú embereket akarnak megcélozni, életükbe mely ponton léphet be az olvasás.
Természetesen ezek szellemi tulajdonnak számítanak, de a kulturális különbségek miatt egyébként sem lehetne alkalmazni őket minden országban. Nagyszerűségük abban rejlik, hogy minden ötlethez hozzákapcsolhatjuk saját hazai tradícióinkat.

Globális ötlet, hazai hagyományok!

Rachel a gazdasági verseny világának számos ötletét használja fel igen ügyesen, de tudja a határt is, hogy ezek meddig alkalmazhatók a nem profitorientált kultúra világában. A könyvtárban nincs helye könyvkereskedelmi plakátoknak, van viszont helye ellesett és megörökített pillanatoknak, amint kedvenc focistánk, színészünk vagy éppen az ismerős sarki zöldséges elmerül egy könyvben. Legyen sikk a könyv a benzinkutas kezében!
Számos más műfaj is kínálja magát a plakát mellett: népszerűsíthetjük az irodalmat könyvjelzőkön, naptárakon, képeslapokon, versidézettel, nyomtatva vagy kézzel írva, a könyvtári polcok végében vagy a postahivatalokban, orvosi rendelőkben vagy akár a mosdó ajtaján! Milyen hosszú tud lenni a várakozás az orvosi várókban vagy az adóhivatalban, de Nagy-Britanniában már teljesen megszokott gyakorlat a könyvtárak és más, önkormányzat által üzemeltetett hivatalok együttműködése. A rendelőben a könyvtáros regisztrálja a beteget a körzeti orvosnál, a postáskisasszony pedig a levélfeladás mellett elintézi a kölcsönzési nyilvántartást is.
Az előadásokat sűrűn váltó műhelyfoglalkozások során Rachel aprólékosan kikérdezett minket: ki, mikor, hol, mit szeret olvasni. Ha közel ötven ember ekkora változatosságot tud felmutatni az olvasási szokásokban, akkor mi mindenről nem tudhatunk mi könyvtárosok? Ismerjük mi az olvasóinkat, vagy csak beskatulyázzuk őket az általános emberi viselkedés egy-egy szegletébe? Kinek nincs ideje, de szeretne olvasni; kinek kellene csak egy kis biztatás; ki szeret mindent egyedül felfedezni a könyvtárban?

Ismerjük meg olvasóinkat!

Ha már megismertük őket, igénybe vehetünk apró fortélyokat, hogyan lehet a rohanó olvasókat lefékezni, és gyorskiválasztó tereket létrehozni azoknak, akik mégis rohanni akarnak. Egyszerű reklámpszichológia ez: mi az, amin az embernek megakad a szeme, milyen terekbe merészkedik be az olvasó, mi az, ami riasztja, sőt taszítja.
E résznél már elhangzottak költségesebb megoldások is, amik csak közép- vagy hosszabb távú fejlesztési tervekbe illeszthetők be, de a hallgatóság fantáziáját olyannyira megmozgatták ezek a lehetőségek, hogy a szombati tréningzáró után, hétfőn reggel sokaknak egyenesen a bútorraktárba vezetett az első útja.
Csoportosítsunk életkor, érdeklődési terület, téma szerint. A nem divatos, de értékes irodalmat kellő altatás után, egy-egy évforduló kapcsán kinevezhetjük a nap/a hét/a hónap könyvének, a hónap írójának. Nem árt, ha a biztonság kedvéért van kéznél több könyv, akár egymás mögött is, hátha már a nyitás órájában lecsap rá egy olvasó!
Az olvasók maguk is kommunikálhatnak egymással, és ezt lehet kihasználni: üzenhetnek egymásnak a könyvben az erre a célra fenntartott lapon, ajánlatokat tehetnek a kocsin, ahol a visszahozott anyagokat tartjuk visszasorolás előtt, tetszett, nem tetszett kategóriákat létrehozva. Higgyék el, a nem tetszett kategória legalább akkora kíváncsiságot kelt a következő választóban, mint a tetszett besorolás.
A brit olvasók gyakran alkotnak olvasói láncokat, egy kölcsönzéssel négy-öt olvasó is elolvassa a könyvet.
Innen már csak egy ugrás az olvasókörök létrehozása, az olvasásélmények megvitatása.
Esténként a továbbképzés tematikájához csatlakozó programokkal szórakoztattuk a résztvevőket. Első este a kortárs brit drámaíró, Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjának filmváltozatát tekinthették meg.
A Hamlet parafrázisa értelmezésében Kolozsi László filmesztéta volt segítségünkre.
A második este Fejérvári Boldizsár, az Athenaeum Kiadó fiatal munkatársa volt a vendégünk. 2007-ben a British Council szakmai zsűrije őt jelölte ki az Egyesült Királyságban meghirdetett, Az Év Fiatal Kiadója nemzetközi pályázat magyar résztvevőjeként. Fejérvári Boldizsár ismertette a versenyen, a közeljövőben bemutatandó programját, hogy miért esett a választása azokra a művekre, amelyeket a pályázatra benevezett, és lelkesen válaszolt a sok-sok kérdésre, amelyeket a hallgatóság meglódult fantáziája ébresztett.
Fantasztikus élményt nyújtott ez a pár nap, mozgott a fantáziánk és a testünk is, a szigorú forgatókönyv szerint, ahogy a csoportos foglalkozások és a rövid bemutatók váltották egymást. Megpróbáltuk olvasói szemmel elemezni a könyvborítók tipográfiáját, fülszövegét, hogyan lehet gyorsan kitalálni, miről is, kinek is szól egy könyv, anélkül, hogy elolvastuk volna. Gyakoroltuk egymás megértését, és boncolgattuk kötődésünket az irodalomhoz és az emberekhez.
Kétségtelen, hogy a hallott módszerek nem fogják egy csapásra megváltoztatni az olvasói magatartásokat, és nem varázsszerek, csak apró lépések, amelyeket nekünk szakembereknek kell megtenni. “A bennetek rejlő kreativitás, problémamegoldó képesség és ötletgazdagság garancia ezen lépések megtételére” – ezek voltak Rachel zárószavai, és nem hagyott bennünk kétséget afelől, ő az emberközpontú szervezetelméleti irányzatot képviselve, a felhasználói igények felméréséből kiindulva próbálja az embereket visszavezetni az olvasáshoz a könyvtár falain belül és kívül. Nem tett ő mást ez alatt a pár nap alatt, mint megvalósította a teljes körű minőségbiztosítás első számú alapelvét, az olvasóközpontúságot, és rámutatott ennek gyakorlati lehetőségeire.
Reméljük, számos ötlete és az előadásai nyomán támadt vagy újraélesztett szakmai önbecsülés és az új szemlélet a fenntartók és könyvtárvezetők lelkesedésére is hasonlóképpen hatnak majd, és segítik a kollégákat az ötletek megvalósításában.
A három nap, sajnos, nem adott minden probléma megtárgyalására elegendő időt: így nem hallottunk túl sokat olyan szakmai fogásokról, miként lehet olvasóvá nevelni azt, aki nem könyvtárlátogató, vagy bizonyos korosztályokat hogyan lehet becsalogatni a könyvtárba. A sok nyitott kérdés mellett maradt sok kívül rekedt érdeklődő is, ezért a tréning folytatását több szakmai síkon is tervezzük.
A leghamarabb megvalósítható terveink között szerepel egy olyan honlap vagy első lépésként egy, a British Council honlapjáról elérhető elektronikus oldal létrehozása, amely szakmai segítséget képes nyújtani azoknak a kollégáknak, akik nem tudtak eljutni a továbbképzésre, vagy bárkinek, aki egyszerűen csak szeretné figyelemmel kísérni a British Council gondozásában megvalósuló szakmai fejleményeket az olvasásfejlesztés terén.

* A tréninget 2007 márciusában rendezték meg a budapesti Agro Szállodában, ahol 45 közművelődési könyvtárban dolgozó munkatárs vett részt a foglalkozásokon.