Amint arról – reményeink szerint – a könyvtáros társadalom minden tagja értesült már, egy évvel ezelőtt, 2006. január 17-én a Magyar Könyvtárosok Egyesületének rendkívüli küldöttközgyűlése elfogadta a magyar könyvtárosság etikai kódexét. A kódexet előkészítő munkabizottság megbízatása és mandátuma ugyan a kódex elfogadásának pillanataiban lejárt, azonban az azóta eltelt időben jó néhány olyan esemény történt, amelyek felsorolását és összefoglalását a bizottság egykori titkáraként még mindig feladatomnak érzem.
A 3K tavalyelőtt márciusban, tavaly pedig januári számában közölte a munkabizottság “zárójelentéseit”, azaz a bizottsági elnök, Papp István által az elvégzett munka egy-egy szakaszáról megfogalmazott összefoglalókat. Mindkét jelentés foglalkozott az etikai bizottság felállításának szükségességével. A kódexet előkészítő munkabizottság hangsúlyozta: a könyvtárosok etikai kódexének elfogadása után majd létre kell jönnie egy olyan fórumnak, amely figyelemmel kíséri a szakmai etika alakulását, hatását, érvényesülését; amely eligazítást és tanácsot ad etikai kérdésekben; számon tartja az etikai alapelvek sérelmét; szükség szerint és megfelelő formában (általában kerülve a személyeskedést, végső fegyverként az esetek és érintettek nyilvánosságra hozatalát használva) fellép a vétők ellen; védelmet nyújt azoknak, akik etikus magatartásuk miatt szenvednek sérelmet vagy hátrányt. Az elfogadott álláspont szerint a létrejövő etikai bizottság inkább a pozitív példák felmutatásával, semmint a nyilvános megrovás eszközével élhet, a negatív etikai gyakorlattól és magatartástól elhatárolja magát, ezeket észrevételezi, de nem folytat le fegyelmi eljárásokat és nem szankcionál. A jelentésekben használt jövő idő 2007 elejére – a kódex elfogadásának első évfordulójára – határozott jelenné vált: a kódexet kibocsátó két szakmai szervezet, az MKE és az IKSZ felállította az etikai bizottságot, tagjai: Biczák Péter (Pest Megyei Könyvtár), Hangodi Ágnes (Könyvtári Intézet), Virágos Márta (Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár).
Ha a kódex elfogadását követő időszak feldolgozásához kronologikus módszert választva visszatérünk a tavalyi év elejére, feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a Könyvtári Intézet – amely a kódexszel kapcsolatos valamennyi információt, vitaanyagot és elkészült dokumentumot a korábbiakban is folyamatosan közölte – honlapján az ünnepélyes elfogadás után napokon belül elérhetővé tette a kibocsátók és a csatlakozó szervezetek által aláírt kódex beszkennelt változatát: (http://www.ki.oszk.hu/old/dok/alairtkodex.pdf). Alig két héttel ezután, 2006 februárjának első hetében a kibocsátó szervezetek közül a Magyar Könyvtárosok Egyesülete saját honlapjának nyitóoldalán ún. animált gif-formátumban kiemelve tette hozzáférhetővé a kódex tíz pontjának szövegét (http://www.mke.oszk.hu).
A Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 2006. évi első számának hasábjain a Könyvtári osztály vezetője, Skaliczki Judit Esélyteremtés, hozzáférés, minőségi szolgáltatások: félidőben a hazai könyvtárügy stratégiája című tanulmányában méltatta a stratégia megvalósult eredményei közé sorolt etikai kódexet. Az év első negyedében a kódexet előkészítő munkabizottság elnöke, Papp István előadóként még gyakran kapott meghívást olyan szakmai konferenciákra, programokra, ahol a kódex keletkezésének története, tartalma és jövője volt a téma. A teljesség igénye nélküli felsorolásban mindenképpen szerepelnie kell a márciusi törökszentmiklósi, az áprilisi sárospataki, nyíregyházi, pécsi és a májusi kazincbarcikai helyszíneknek. Nyíregyházára, a Szabolcs-Szatmár Megyei Pedagógiai Hetek alkalmából szervezett konferenciára jómagam is elkísérhettem Papp Istvánt, és ismertethettem a bizottság többéves tevékenységét; egy másik alkalommal, a balassagyarmati városi könyvtár szakmai napján pedig a bizottságot képviselve számolhattam be az elvégzett és eredményt hozó munkáról. 2006 októberében lehetőségünk adódott a magyar könyvtárosok etikai kódexének népszerűsítésére a külföldi szakmai közvélemény előtt is: az oslói könyvtárosképző főiskola Budapestre látogató oktatóinak és hallgatóinak tartottunk a Könyvtári Intézetben szemináriumot a kódex tartalmáról.
Az etikai kódex kidolgozásának két éve alatt, a munkálatok előrehaladtával világossá vált az előkészítő bizottság számára, hogy a kódex – műfajából következően – csak a legalapvetőbb értékeket, alapelveket, szabályokat tartalmazhatja, a lehető legtömörebb formában. Így a tíz pont és a közvetlenül a pontokhoz tartozó summák megfogalmazása során nem volt lehetőség az egyes kérdések részletes kifejtésére, a követelmények melletti érvelésre, a rögzített elvek gyakorlatban való érvényesülésének bemutatására. A kétéves munka idején felhalmozódott, megfontolásra érdemes nézeteket és álláspontokat a kódexet előkészítő bizottság utolsó ülésének idejére (2005 októberében) Papp István egy, a kódexszöveget részletesen kibontó, mintegy 150 kéziratoldalt kitevő tanulmányba gyűjtötte össze. A tanulmány szerkezetének bemutatása érdekében az előszóból idézünk: “Az alábbiakban az etikai kódex tervezetének rendjében, de nem összefüggő szöveg, hanem tételenkénti kifejtés formájában állnak az alkalmazás szempontjából fontosnak és hasznosnak ítélt állásfoglalások. A szöveg nagymértékben támaszkodik a munka során feldolgozott bel- és külföldi forrásokra, a szóban és írásban a munkabizottsághoz érkezett vagy másutt publikált észrevételekre, az etikai kódex előkészítése során tartott regionális és szakmai megbeszéléseken elhangzottakra, s főként a munkabizottság tagjainak közreműködésére. Az anyag összeállítója úgy véli, hogy jelen esetben eltekinthet a tartalmilag, esetenként szövegszerűen felhasznált források megjelölésétől, ugyanis a bennük kifejtett gondolatok a könyvtárosság közös álláspontját fejezik ki; a tőlük kapott segítségért azonban a maga részéről is hálás köszönettel tartozik.”
Annak érdekében, hogy a könyvtáros társadalom világosan láthassa: milyen komoly segítséget jelentettek a bizottsághoz írásban beérkezett egyéni és testületi vélemények és a kódextervezetet bemutató regionális fórumok idején élőszóban elhangzott hozzászólások, a Könyvtári Intézet honlapjának a könyvtári életpályával foglalkozó stratégiai oldalain a hozzájuk fűzött bizottsági véleményekkel együtt olvasható a mintegy háromszázharminc gondolat, illetve az elfogadásukat vagy elvetésüket tartalmazó döntések sora. A beérkezett vélemények tanulmányozása alapján mindenki számára világossá válhat például, hogyan és miért maradt ki – az előkészítő bizottságnak a magyarázatokban részletesen kifejtett és határozott állásfoglalása ellenére is – a kódexnek a könyvtárosi szakmáról és hivatásról szóló első pontjának szövegéből a “felsőfokú végzettséget igénylő” kifejezés (http://www.ki.oszk.hu/old/dok/hozzaszolasok_etika.rtf).
A Könyvtári Intézet – háromnegyed éves előkészítő munka után, a Nemzeti Kulturális Alapnál elnyert pályázat anyagi forrásait felhasználva – 2006 júliusában “Továbbképzés felsőfokon” elnevezésű sorozatában ötszáz példányban A magyar könyvtárosság etikai kódexe – magyarázatokkal, kommentárokkal, kiegészítésekkel címmel jelentette meg a Papp István által összeállított anyagot. A kötetben való minél gyorsabb és hatékonyabb tájékozódást tárgyszójegyzékre alapozott visszakeresési lehetőség segíti. Az augusztus végén kezdődött kiadványértékesítés olyan sikeres volt, hogy decemberben kétszáz példányos utánrendeléssel kerestük meg a nyomdát.
A kötet utolsó oldalain olvasható a kódexszerkezet summájának és tíz pontjának angol nyelvű változata. A fordítás Hegyközi Ilona munkája, ő a későbbiekben még abban is a segítségünkre volt, hogy július utolsó napjától fogva az IFLA honlapján – ahogy Ilona a Katalisten erről hírt adott: Franciaország és Indonézia “között” – mindenki számára hozzáférhetővé váljon a magyar könyvtárosság etikai kódexének alapvetése (http://www.ifla.org/faife/ethics/hungary_code_of_ethics.htm). Azóta már külföldi szakemberek is meglelték ezt a forrást: a Magyar Könyvtárosok Egyesületét e-mailben kereste meg 2006 szeptemberében az isztambuli egyetem informatika tanszékének egyik kutatója, aki arra volt kíváncsi, milyen konkrét esetekkel találkozott már a magyar könyvtáros társadalom a kódex életbe lépése óta, és milyen döntések születtek az esetek nyomán.
Papp István immár nyomtatásban megjelent összeállítása reményeink szerint a munkabizottság egy korábban megfogalmazott, nagyon fontos szándékát is valóra váltja majd: a bolognai folyamathoz csatlakozott könyvtárosképző intézmények új, hároméves képzési programjában kellő helyet és hangsúlyt kell kapnia a könyvtárosi etika oktatásának – felhasználható szakirodalomként ehhez nyújthat komoly segítséget a kiadvány. A bizottság többször jelezte azt is, mennyire fontosnak tartja, hogy személyes kapcsolat teremtődjön a kódex és a könyvtárosok között. Ennek első lépéseként javasoltuk, hogy a könyvtárosi diplomával egyidejűleg díszes kivitelű oklevélformát kapjanak kézhez a frissen végzett (informatikus) könyvtárosok. Tudomásunk szerint a 2006 nyarán tanulmányaikat befejezők közül a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző – jelenleg már Pedagógusképző – Karának Könyvtártudományi Tanszékén vettek át a végzős diákok az oklevelük mellett egy-egy szépen kivitelezett példányt az etikai kódex tízpontos változatából. A tanszékvezető, Barátné Hajdu Ágnes jóvoltából egy minta eljutott a munkabizottság napjainkban még mindig bővülő irattárába is. Arról is vannak információink, hogy – elsősorban kiegészítő és levelező tagozatokon tanuló, jelenleg is könyvtárosi munkakörökben dolgozó kollégák tollából – máris készültek és készülőben vannak olyan záró- és szakdolgozatok, amelyek a könyvtárosi etika egy-egy szeletét, gyakorlati megvalósulását vagy éppen a kódex elfogadása után felvetődött és egyelőre megválaszolatlan kérdéseket, megoldatlan problémákat tárgyalják.
A bizottság az előkészítő munka során több alkalommal és különböző fórumokon fejtette ki a kódex szerkezetére vonatkozó elképzelését: az etikai kódexszel kapcsolatos dokumentumok piramisszerűen épülnek fel; a csúcsot maga a kódex képezi, a második szintet pedig – elkészültük után – a különböző szervezetek, egyesületek, intézmények, könyvtártípusok, könyvtárosi munkakörök stb. etikai szabályzatai alkotják; a harmadik szint a korábban említett, magyarázatokat, kommentárokat, kiegészítéseket tartalmazó tanulmány, a negyedik pedig az etikai kódexszel, és általában a könyvtárosi etikával kapcsolatos, publikált vagy szűk publicitású, bármilyen formátumban hozzáférhető dokumentum, kutatási jelentés. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tavalyi év második felében Hock Zsuzsa, a korábbi bizottság egyik tagja vezetésével elkezdődött a könyvtárostanárok etikai kódexének kidolgozása, vagyis útjára indult az első kísérlet a második szint egy példájának megteremtésére. A szöveg első változatának kidolgozása után, 2006 októberében az összeállítók a könyvtárostanárok hírlevelének mellékleteként tették mindenki számára elérhetővé a szövegtervezetet, és a minél szélesebb körű vita érdekében internetes fórumot is nyitottak (http://kte.uw.hu/forum.php). A dokumentumot végül A könyvtárostanári hivatás etikai alapelvei címmel a Könyvtárostanárok Egyesületének közgyűlése fogadta el 2006. november végén. Szövegének egy példányát Hock Zsuzsának köszönhetően irattárunkban őrizzük, preambulumából pedig itt idézünk: “A könyvtárostanári pálya felsőfokú szakképesítést feltételező, arra igényt tartó hivatás. A könyvtárostanár munkája során azonos súllyal esik latba az etikus magatartás, a pedagógusi és a könyvtárosi felkészültség.”
A kódexet előkészítő munkabizottság többször hangsúlyozta, mennyire fontos a kódex megfogalmazása során keletkezett hatalmas mennyiségű iratanyag megőrzése – méghozzá olyan módon, hogy az ne csak a megalakuló etikai bizottság munkájához adjon biztos hátteret, de a későbbi könyvtáros-generációk számára is megteremtse a kutathatóság feltételeit. Éppen ezért örvendetes, hogy bizottság kérésére a megőrzés feladatát a Könyvtári Intézet szakkönyvtára vállalta magára. Az sem véletlen, hogy a tavalyi év során – egyszerre két “kortörténeti” dokumentummal – az a Gerő Gyula gyarapította a kódex irattárát, akinek köszönhetően a következő sorok a kódex magyarázatait tartalmazó kötetbe kerülhettek: “Nem lehet helyes szakmai önértékelése és öntudata annak, aki nem ismeri [...] a könyvtárosság múltját. [...] Ne várjon egyetlen könyvtáros sem intézménye számra társadalmi megbecsülést, ha [...] nincsenek hiteles [...] ismeretei annak a könyvtárnak a múltjáról-történetéről, amelyben dolgozik. A könyvtár működése során keletkezett iratanyagot és dokumentumokat [...] gondosan meg kell őriznie. Az irattározás elhanyagolása, a dokumentumok gondatlan kezelése, netán pusztulásnak kitétele nem csak az utókorral szemben elkövetett galádság, hanem a jelen mindennapi tevékenységében is okozhat zavarokat, működési, tájékoztatási hézagokat, hiányokat.” A Gerő Gyulától kapott két anyag egyike még az etikai kódex történetének kezdeteihez vezet vissza: a Walleshausen Gyulának 2004 októberében kézzel írt levél azt bizonyítja, hogy az 1975-ös egri vándorgyűlés napirendjére tűzött téma – a könyvtárosi hivatás etikája – kettejük között igazából már jóval korábban, 1972-ben, a könyvtárosok Debrecenben megrendezett országos találkozójának egy közösen elköltött vacsoráján szóba került. A másik kézirat pedig arra bizonyíték: Gerő Gyula a kódex tervezésének első pillanataitól fogva azok közé tartozott, akik a legalapvetőbb mondanivaló megfogalmazását “tízparancsolat”-ként, vagyis tíz pontba tömörítve képzelték el. A három, kézzel írt lappal az irattár a Gerő által “falvédő-bölcsességek”-nek nevezett pontok első fogalmazványához jutott – a kézirat utolsó soraiból még az is kiderül, hogy ezek átirata, második, finomított változata “Mogyoródon, gyertyafény mellett, egy vastagon fogó piros filctollal” készült (ez utóbbi jelent meg a 3K 2005. évi októberi számában). Az iratokat befogadó szakkönyvtár a továbbiakban is számít minden olyan írásra, dokumentumra, amely a kódex keletkezésével kapcsolatos, és még nem juthatott el az őrzés helyére.
Örömmel olvastuk a 3K januári számában a Balogh András tollából született írást, amely a tavaly elfogadott könyvtárosi etikai kódexben rögzített elvek – esélyegyenlőség az információhoz jutásban, a használók egyéni érdekeinek érvényesítése, a könyvtáros etikája egy-egy konkrét tájékoztatási helyzetben, az állományalakítás és a gyűjteményszervezés etikai megfontolásai, az internetes szolgáltatások etikai kérdései – gyakorlati alkalmazásának módjait mutatja be a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár példáin keresztül. Bízunk a folytatásban, abban, hogy egyre több és több könyvtár és könyvtáros fogja a kódexet nemcsak fontosnak, de mindennapi munkáját támogató, abba szervesen beépült minőségi mércének érezni, és a benne lefektetett elvek gyakorlati alkalmazásáról a szakma nyilvánossága előtt rendszeresen beszámolni.