A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SZEK) által Budapesten, 2006. november 22-én szervezett konferencia elsősorban az e-kereskedők szerzői jogi problémáira és tapasztalataira, a webáruházak és e-boltok tevékenységének szerzői jogi vetületeire fókuszált, mindemellett igyekezett körbejárni az aktuális szerzői jogi kérdéseket és konfliktusokat is. Ezt tükrözi a konferencia hármas tagolása: A szerzői jog az Internet korszakában; A szerzői jog az alkotó és a kereskedő szemszögéből és a Szerzői jogok védelme a gyakorlatban címmel.
Muraközi Gergely a technikai fejlődés hatását elemezte a szerzői jogokra vonatkozóan. Nézzük először magát a jelenleg formálódó, a közösség(iség)re épülő, második generációs internetkorszakot! Manapság egy mindent átfogó új jelenség és szemléletmód terjed egyre sebesebben, nevezetesen a Web 2.0, amely fogalom 2004 közepén bukkant fel Tim O’Reillynek és Dale Doughertynek köszönhetően. Azóta sokan próbálták magyarázni – több-kevesebb sikerrel – e világhálóval kapcsolatos fogalmat. Szempontunkból azt tartom fontosnak kiemelni, hogy egyrészt a korábbi weben lényegesen kevesebb szerző hozta létre azokat a tartalmakat, amelyekhez a felhasználó hozzáfért, míg manapság, a “webkettes” korszakban egyre többen publikálnak, publikálunk a világhálón. Másrészt korábban a felhasználók a tartalmakhoz magánál a forrásnál férhettek hozzá, míg a “Web mint platform” világában, az adatok és információk különböző helyeken vannak a világhálón szétszórva, és a hangsúly azokon a különböző eszközökön van, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy összegyűjtsük a releváns információkat, és igényeinknek megfelelően feldolgozzuk őket1 (például RSS2).
Tehát a Web 2.0 kvázi szabad platform, gondoljunk a Wikipédiára, amely a közösségi eszméhez hűen a kollektív intelligenciára és tudásmegosztásra épül, és aktív felhasználói részvétellel készül. Mára már a “wiki” kifejezés műfajjá nőtte ki magát, hiszen e kifejezéssel illetjük a hasonló elvek alapján szerkesztett oldalakat. A közösségi kezdeményezések pedig kiválthatják az ún. network effects-et, azaz a hálózati hatást, amit sommásan úgy definiálhatunk, hogy az egész sokkal több, mint a részek összessége. A felhasználók bevonhatók a tartalom-előállításba (azt minimális kontrollal szerkeszthetik), a tartalmak felcímkézésébe (folksonomy3), a tartalmak megosztásába stb. – sőt, mondhatni, általuk jön létre a “tartalom”; az egyedi felhasználók összessége pedig valamilyen emergens hatást vált ki. Az internet ilyen emergens jelenségei a Wikipedia, vagy az iWiW.
Ezekhez az ún. részvételi architektúrákhoz tulajdonképpen nem új technológiára volt szükség, hanem szemléletváltásra. Ezt példázza az Amazon.com is, amelynek üzleti modelljével kapcsolatosan szeretnék kiemelni egy újabb “webkettes” jelenséget, a “Long Tail”-t.4 Chris Anderson fogalma a digitális technológiák, az internet és a társadalom interakcióját próbálja demonstrálni, amely alapvetően megváltoztatja a hagyományos piaci modellt. Anderson szerint az ún. Long Tail (“hosszú farok”) görbével képezhetők le a kulturális szféra nagy piacai.5
Nem kétséges, hogy a “webkettő” a kreativitás hálózata, ahol szabadabban bánhatunk a különböző tartalmakkal, mint korábban, s ahol maguk a felhasználók aktívan részt vesznek e hálózat fejlesztésében. E kreatív, humán hálózat elterjedésének köszönhetik népszerűségüket a blogok, a podcast-ok, az RSS stb.
A fent vázolt trendek alapján Muraközi szerint a problémák forrása a nyitottság. A tartalmak jelentős részét manapság maguk a felhasználók hozzák létre; vannak olyan oldalak, melyeknek több milliós a felhasználói körük. A régi kérdések az új médium esetében új köntösben jelennek meg: hogyan lehet a felhasználókat ellenőrizni? ki a felelős a felhasználó esetleges jogsértéseiért? a fenntartó mennyiben felelős azért, hogy fenntart egy rendszert, amelyen keresztül jogsértéseket lehet elkövetni? vagyis ha nem ő rakja fel a tartalom nagy részét, nem ő ellenőrzi, akkor hogyan lehet majd azt rajta számon kérni?
A Web 2.0 egyre szélesebb körben való terjedésével a jövőben a fizetős és ingyenes tartalmak, valamint a szerzői jogsértők folyamatos küzdelme prognosztizálható. A jogalkotás persze mindig lemarad a technikai fejlődés mögött, ezért a digitális társadalomban – mint látjuk – újabb és újabb kérdések merülnek fel a jogérvényesítés terén. Ezek a felmerülő kérdések is rávilágítanak arra, hogy az exponenciálisan növekvő globális piacot lokális regulák helyett nemzetközi szinten kellene szabályozni. Az első lépés az lenne, hogy legalább uniós szinten kialakuljon az egységes közösségi szerzői jog.
Gyenge Anikó a szerzői jogi szabályozás nemzetközi és európai hátterét mutatta be. Előadásában a nemzetközi szerzői jogi szerződéseken6 túl számba vette a közösségi jogi szabályokat is: a vámszabályokat7, az egy-egy műtípust, bérleti jogot stb. szabályozó “nem horizontális szabályok”-at8, továbbá a horizontális szabályokat9 és a közös jogkezelést10. A konferencia résztvevői arról is értesülhettek, hogy jelenleg tárgyalás alatt áll a szellemi tulajdonjogok büntetőjogi érvényesítéséről szóló irányelv11, amely rendkívül szigorú lesz. Az irányelvtervezet szerint a bűnszervezetben való elkövetés minősített esete öt évig terjedő szabadságvesztéssel lenne sújtandó, továbbá a bűnszervezetben elkövetett, valamint az egészségre, illetve biztonságra veszélyes cselekményeket legalább 300 000 euró (!) pénzbüntetéssel tervezik sújtani. Ennél enyhébb esetekben minimum 100 000 eurós (!) pénzbüntetést rónának ki.
Tóth Péter Benjámin aktuális helyzetképet adott a digitális zenefelhasználási módokról (pl. IPTV, webcasting, podcasting, háttérzene-szolgáltatások). A szerzői jog gazdasági megközelítése kapcsán rámutatott arra: sokan tévesen hiszik azt, hogy a szerzői jog egyetlen célja az alkotó ember védelme. A szerzői jog tulajdonképpen a befektetőket védi, tehát nem a szűk alkotói réteg ellátása a cél. Ezt az állítását a szerzői jog gyökereire alapozza, amely jog a nyomdai privilégiumokból és a kiadói monopóliumokból fejlődött ki. Felhívta a figyelmet a nyugati társadalmak erős kommunisztikus nosztalgiájára, ahol a “profitorientált” szitokszóként jelenik meg, továbbá az előadó szerint nem közismert az összefüggés a jól működő gazdaság és a társadalmi jólét között. Az Artisjus megbízott ügyvédje szerint a szerzői jog a kreatív ipar alapja, és a kulturális termékek fogyasztásából kiindulva a gazdasági fejlődést segíti elő. A “webkettő” (ahol mindenki hozzájárul, mindenki hozzáfér) pedig csak felerősítette napjainkban azt az utópisztikusnak nevezett marxi gondolatot, amelyet A gothai program kritikájában fogalmazott meg a szerzője: “mindenki képességei szerint, s mindenkinek szükségletei szerint”.12
Ehhez csendben tenném hozzá, hogy az már csak az élet fintora, hogy sokszor éppen direkt vagy indirekt módon a kapitalizmus termeli ki e kommunisztikus eredményeket. A kapitalizmus mindig ösztönözte és generálta az újítást, az innovációt, az új, piacképes termékek és szolgáltatások megjelenését, az árak pedig csökkennek, ahogy a kereslet és főleg a kínálat növekszik. Ez pedig a piac bővülését eredményezi, ahol a további újítások már e kibővült, szélesebb gazdasági alapra épülhetnek. Gondoljunk Gutenberg ólombetűire, azaz a könyvnyomtatás forradalmára, ami az információk tömeges terjesztését tette lehetővé. A kézzel írott és illusztrált, bőrkötéses és kevés példányszámú, nehezen hozzáférhető könyvtől a nyomtatott könyvekig és azok “paperback” formájú, tömeges kiadásáig az információk átadása egyre olcsóbbá és demokratikusabbá vált. Az internet egyszerűen csak egy a legújabb technikai újítások hosszú sorában, amelyek a népesség egyre nagyobb hányadát érik el. Ami korábban csak kevesek privilégiuma volt, az egyre inkább sokak jogává válik. Az a cél, hogy mindenkit “igénye szerint” lássunk el információval, még messze lehet, de annyi bizonyos, hogy ma közelebb vagyunk hozzá, mint eddig bármikor.
Kis Gergely, a GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. igazgatója Digital Rights Management (DRM) vagy a Creative Commons (CC) által kínált alternatíva és a jövő lehetséges útjai című előadásában rámutatott a DRM hátrányaira, miszerint például a DRM nem képes megelőzni az illegális letöltést, csak kicsit bonyolultabbá teszi a hozzáférést, vagy a DRM jelentősen megnöveli a tartalomszolgáltatók és a fogyasztók költségeit stb. Ezen problémák ellenszere lehet a CC13, amely tulajdonképpen egy, az adott műhöz a szerző által csatolt felhasználási engedély, ebből a felhasználó számára világosan kiderül, hogy mi az, amit az adott művel megtehet, és mi az, amit nem. Az előadó a CC lényegét úgy foglalta össze, hogy a CC licenszek használatával minden szerzőnek lehetősége van arra, hogy:
1. engedélyezze a művek nem kereskedelmi célú felhasználását,
2. megtiltsa vagy engedélyezze a kereskedelmi felhasználást,
3. engedélyezze vagy megtiltsa az átdolgozást (fordítást, megzenésítést stb.).
Mikor a CC előnyeit, újdonságait ecseteljük, fontos kitérnünk arra, hogy a CC határokon átívelő, mint az internet. Az internetes tartalmak védelmére az elterjedt DRM-mel szemben az előadó tehát egyértelműen a CC mellett tette le a voksát.
Kabdebó György, a Filmjus elnöke szerint a szerzői jog védelme igenis fontos, hiszen a szerzőknek ebből kell megélni, a piac másképp nem marad fenn. Mint mondta, a szerzői jogkezelés lényege, hogy ha más profitot hoz létre egy adott termékből annak forgalmazásával, akkor azt a szerzővel a bevétel arányában meg kell osztania. Továbbá kifejtette, hogy egy film esetében minimum négy szerzőről kell beszélni14, illetve egyéb másodlagos jogosultakról, ezért az ő álláspontjuk eltérő a CC licenszeléssel kapcsolatban. Szerinte a megoldás az önkéntes (tehát nem kötelező!) közös jogkezelés, a CC-t pedig egészen egyszerűen “demagógiának” nevezte, hiszen mi történik akkor, ha pl. a négy szerző közül az egyik akarja, a másik nem a CC használatát, tehát az előadó úgy véli, hogy ez nem nyújt egyértelmű megoldást e területen.
Mojzes Imre, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára előadásában a technológiafüggetlen szerzői jog mellett érvelt. Az analógról a digitális műsortovábbításra való áttérést – az EU előírása szerint – 2012 elejéig kell megvalósítani Magyarországon. Pontosabban az ún. digitális átállásra 2012. július 1-jéig kaptunk haladékot. A műszaki konvergencia technológiai fejlődéssel együtt új szolgáltatási lehetőségek megteremtését vonzza maga után, amely konvergencia alapja az előadó szerint, hogy a jövőben
- bármely tartalom (nem csak a digitális) hang, kép, adat bővülni fog (illat, hangos védjegy),
- bármely csatornán keresztül, amelyet véges (elképzelhető, hogy zéró) távközlési költség és nagyon széles (talán szinte végtelen) sávszélesség jellemezhet,
- elérhető lesz bármely végkészüléken, amely gyakran mobil.
A műszaki konvergenciára épül a szolgáltatások konvergenciája, a műfajok, iparágak és persze a technológiák konvergenciája mind az átviteli módszerek, mind a hozzáférési és fogyasztói végkészülékek terén. A konvergencia kezelésére különböző eszközök állnak rendelkezésünkre, az egyik ilyen eszköz a szabályozás15, vagy a szellemi termék tisztelete, megismerése, vagy az oktatás stb. Lehetőség szerint a konvergáló területek minél egységesebb szemléletű szabályozására lenne szükség. Az elektronikus hírközlési ágazatban a verseny létrehozásának technológiafüggetlen, nyitott szabványú, összehangolt megközelítése létfontosságú a versenyképes piac kialakítása szempontjából.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védelemben részesíti az irodalom, a tudomány és a művészet minden olyan alkotását, amely egyéni, eredeti jelleggel bír és rögzítve van. Az előadó kiemelte: a szerzői jogi szabályozás jelenleg az adott műnek az adott hordozón való megjelenéséhez kötődik, a hordozóhoz, a technológiához kötődően (hanglemez, kazetta, CD) mindig megfizettetik a szerzői jogdíjat, pedig a fogyasztó a művet szeretné élvezni, nem a hordozót. Tehát érdemesnek tartja nem technológiához kötni a szerzői jogdíjat, és nem utolsó sorban a technológiafüggetlen szabályozás homogénebbé tehetné a konvergenciát is. Hangsúlyozta továbbá, hogy fontos lenne átgondolni a szerzői jog és a digitális kultúra viszonyát, hiszen a digitális átállás tulajdonképpen nem műszaki, hanem társadalmi probléma.
Napjaink információs társadalmában egyre inkább felmerül az a szerzői jogot is érintő igény, hogy biztosítani kell a technológiai semlegességet. Sokak szerint a szerzői jog gátolja az innovációt, a műszaki fejlődést, akadályozza az információ szabad áramlását és a tudáshoz való hozzáférést egyaránt. A műszaki fejlődés mindig is döntő szerepet játszott a szellemitulajdon-jogok rendszerének kialakulásában és fejlődésében, ugyanakkor – mint láttuk – állandó kihívást is jelent számára. Közismert, hogy a szellemitulajdon-jogok, s azokon belül a szerzői jog és az ún. szomszédos jogok társadalmi és gazdasági jelentősége nagyobb mint valaha; fontos tényezőjévé vált a globális gazdasági folyamatoknak, ösztönzi az alkotómunkát és alapja az interneten zajló elektronikus kereskedelemnek. Éppen ezért különösen fontos és nélkülözhetetlen a szellemitulajdon-jogok megfelelő védelme a tudásalapú társadalomban.
JEGYZETEK
1 Lásd: Wikipédiában: http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_2.0
2 Rich Site Summary vagy Real Simple Syndication. XML fájlformátum, amely lehetővé teszi az együttműködést pl. a különböző blogok vagy híroldalak között.
3 Közösségi címkézés. Amikor a felhasználók saját “tag”-eket, címkéket állíthatnak elő, és azokat szabadon hozzárendelhetik az egyes oldalakhoz, vagyis amikor a címkék kiosztása és rendszerezése nem kontrollált szótárból, nem előzetesen lefektetett szabályok szerint történik.
4 A “Long Tail” jelenségről ld. bővebben: Dippold Péter: Merre tovább, katalógus? = Könyvtári Figyelő, 2006. 4. sz. 521-527. p.
5 A görbe elején vannak a legnépszerűbb szerzők a legnagyobb forgalommal, ez a “fej”, ami viszonylag rövidebb szakasz. Majd a görbe meredek lejtésbe kezd és jön a hosszabb szakasz, a “farok”. Anderson szerint idáig a “farok” rész rövidebb volt, pontosabban: korábban a görbét kettészelte a gazdaságosság követelménye és a gazdaság törvényei, amelyek azt diktálták, hogy foglalkozni csak a tömegigény kielégítésével szabad, a bestsellerekkel; a többi, a mindinkább elnyúló “farok”-részt képező, kevésbé populáris termékek egyedi igényeket elégítenek ki, nem kifizetődőek. Ellenben manapság a “farok”-rész meghosszabbodik, megnyúlik. Ez a trend annak köszönhető, hogy ami korábban nem volt kifizetődő, nem volt gazdaságos, az most a technikai fejlődéssel, a digitalizáció és a Web 2.0 korszakában az lett. Ez azt eredményezi, hogy a görbe “fej” utáni része a sok kis önálló részpiacból álló Long Tail-ben folytatódik, a hosszan elnyúló farokban, miszerint pl. olyan könyvekkel is érdemes foglakozni, amelyeknek csak pár vevője van, ld. az Amazon.com kínálatát. (Ezt a hatást erősítik az olyan új reklámstratégiák, amelyek a kevésbé olvasott oldalakat tartalom szerint elemzik, és a tartalomhoz illő reklámokat jelenítenek meg rajtuk, mint a Google AdSence.)
5 Berni Uniós Egyezmény 1886, TRIPS-megállapodás 1994, WIPO Szerzői Jogi Szerződés 1996, WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződés 1996.
7 A Tanács 241/99/EK rendelete; a Bizottság 2549/99/EK rendelete; a Tanács 1383/2003/EK rendelete.
8 A Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről; a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról; a Tanács 93/83/
EGK irányelve a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra, valamint a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról; a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról; az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről; az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról; az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról.
9 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól; az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.
10 Communication from the COMMISSION to the COUNCIL, the EUROPEAN PARLIAMENT AND the EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE The Management of Copyright and Related Rights in the Internal Market Brussels, 16.04.2004 COM(2004) 261 final; COMMISSION Recommendation 2005/737/EC of 18 May 2005 on collective cross-border management of copyright and related rights for legitimate online music services Brussels, 30.9.2005.
11 Amended proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on criminal measures aimed at ensuring the enforcement of intellectual property rights. http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/site/en/com/2006/com2006_0168en01.pdf
12 Azaz mindenki képességei szerint járuljon hozzá a javak előállításához, és mindenkinek szükségletei szerint jusson azokból.
13 http://www.creativecommons.hu/civi/
14 Producer, rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző stb.
15 Az Európai Parlament és a Tanács 2001/21/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról.