A 20. század vége felé egyre sűrűbben emlegetik az információs társadalmat. Az egyre erőteljesebbé váló elektronizáció révén a hagyományos információtípusok – a szöveg, a kép és a hang is – számítógéppel feldolgozhatóvá válnak. Ez a folyamat komoly kihívást jelent a könyvtárak évezredes intézményei számára. Hagyományosan konzervatív intézményeinknek, de magának a könyvtáros szakmának is újra kell gondolnia szerepét, feladatait és helyét ebben a gyorsan változó informatizált világban.

A kezdetben, amely a hetvenes, nyolcvanas éveket jelentette, a számítástechnika “szelíd” szolgálóként, a hagyományos munkák segítőjeként jelent csak meg a könyvtárakban is. A különböző adatfeldolgozásokban, a katalógusok készítésében az írógépet felváltotta a számítógép. A számítógépen készített és így kinyomtatott katalóguscéduláktól már csak egy lépés volt, hogy az elektronikus katalóguscédulákat adatbázisba, elektronikus katalógusokba szervezzék, amelyek a hagyományos cédulakatalógusokhoz képest sokkal hatékonyabb és gyorsabb információ-visszakeresést biztosítottak. Ma már jó néhány hazai könyvtárban hiába keresnénk az elmúlt év gyarapításait a cédulakatalógusokban, a tájékoztató könyvtárosok már udvariasan a nyilvános terminálokhoz vezetik a tapasztalatlan olvasót. A hazai könyvtár-automatizálás igazi hulláma a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején indult meg. A katalógusok mellett megjelent a számítógép a bibliográfiák készítésénél is. A nyomtatott bibliográfiákat, indexelő folyóiratokat egyre inkább számítógépes szakadatbázisok váltották fel. Magyarországon még a kisebb könyvtárakba is eljuthat már CD-ROM-on például a jól ismert Magyar Nemzeti Bibliográfia vagy a magyar sajtóadatbázis, a PRESSDOK.

A bibliográfiai adatbázisok mellett azonban az elektronikus hordozókon már olyan teljes szöveges adatbázisok is megjelentek, mint a Népszabadság és a Magyar Hírlap sajtó CD-k, a Biblia elektronikus változata vagy az idén tavasszal megjelent Verstár, amely 17 klasszikus magyar költő összes versét tartalmazza.

A számítógéppel segített könyvtári munka és az elektronizált információs források után azonban az igazi “nagy durranást” a 90-es évek elején tömegesen elterjedő Internet jelentette. Magyarországon a hálózati kultúra már az Internet megjelenése előtt sem volt ismeretlen. Az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Programnak (IIF, majd 1996-tól NIIF) köszönhetően a hazai közgyűjteményi szféra már 1989-től megismerkedhetett az ELLA országos elektronikus levelező rendszerrel, egyre több hazai és külföldi számítógépes katalógus és szakadatbázis vált távolról, on-line is elérhetővé az akkor elterjedt X.25-ös hálózaton. Az 1991-ben megjelent Internet ehhez képest már csak eszközökben jelentett újat.

Az egymással összekötött számítógépek világhálózata, az Internet, igazán a 90-es évek elején indult hódító útjára, noha a technológiát még a hatvanas években fejlesztették ki az amerikai Védelmi Minisztérium megbízásából (ARPANET). A 90-es évek elejére az Internet és szolgáltatásai egyre ismertebbé váltak az ún. akadémiai világban, amely az akadémiai kutatóintézeteken és a felsőoktatáson kívül a közgyűjteményi szférát is jelentette.

Az Internet és az elektronizáció ígéretes fejlődésével egyidőben azonban kedvezőtlen jelenségek is kezdtek mutatkozni, amelyek negatívan hatottak a könyvtárakra. A folyóiratok számának dinamikus növekedésével együtt, sajnos, ugyancsak dinamikusan nőtt azok előfizetési díja is. Nemkülönben növekedett a könyvek, egyéb monográfiák ára. Ugyanakkor, ezzel egyidőben – és nemcsak hazai könyvtáraknál – stagnált vagy csökkent a könyvtárak költségvetése. Ha ehhez a tendenciához még hozzátesszük a Magyarországon a rendszerváltás után erőteljesen növekvő inflációt és a forint most már rendszeres leértékelését, akkor ebből az következik, hogy a könyvtárak egyre nehezebben tudtak megfelelni az állománygyarapítási céljaiknak, elképzeléseiknek is. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ugyancsak egészségtelenül hatott a könyvtárak pénztárcájára az informatikai beruházások növekvő aránya és az elektronikus információhordozók, a CD-ROM adatbázisok és kiadványok megjelenése.

A fentiekből az következik, hogy a könyvtárak egyre kevésbé tudnak megfelelni a hagyományos állománygyarapítási célkitűzéseiknek, az erőforrás-megosztás nemcsak mind jobban lehetővé vált, az új technikák segítségével, de egyre inkább kényszer is. Szinte közhely már, de a hazai könyvtáros köztudatban mégsem eléggé elfogadott kijelentés, hogy a megőrző, archiváló könyvtárnak egyre inkább át kell alakulnia közvetítő, szolgáltató könyvtárrá. Ehhez az Internet és az informatika igen hatékony segítséget tud nyújtani.

A számítógépes katalógusok egyre nagyobb számban elérhetővé váltak és válnak az Interneten. Magyarországon is az on-line katalógusok, az ún. OPAC-ok száma meghaladja a 40-et. Ezek között a Nemzeti Könyvtár on-line katalógusán kívül a nagy egyetemi könyvtárak (pl. BKE, BME, ELTE, JATE, KLTE, Miskolci Egyetem), jó néhány szakkönyvtár (pl. OMGK, OMIKK, OPKM), de már megyei könyvtárak OPAC-jai is megtalálhatók. Az on-line katalógusok segítségével megtakaríthatóak az egyre drágább utazási költségek, és már a legtávolabbi kisvárosból is lekérdezhetőek a messzi könyvtárak katalógusai, előzetesen tájékozódni lehet az állományban, könnyebben meg lehet találni egy-egy könyv lelőhelyét. Idén áprilisban indult meg üzemszerűen egy olyan világszínvonalú hazai szolgáltatás, amelynek segítségével, az Internet felhasználók, egy kereső űrlap kitöltésével egyszerre kereshetnek 9 nagy könyvtár on-line katalógusában. A Közelkat-nak nevezett rendszert az IIF projektje indította és a budapesti egyetemek TEMPUS projektje fejlesztette végleges formára. A tervek között szerepel és az on-line katalógusok fontos velejárója lenne egy elektronikus könyvtárközi rendszer kidolgozása is. Ezen a téren azonban még komoly lemaradásaink vannak.

Az on-line katalógusok mellett a könyvtári munkát segítik a kiadói adatbázisok. A kiadók és könyvterjesztők nálunk is kezdik felismerni az Internet jelentőségét munkájukban, ezért a számtalan nagy külföldi kiadói katalógus mellett (Springer, Elsevier, Blackwells), már néhány hazai kiadó is megtalálható a hálózaton (pl. AULA, BME). Ugyancsak nagy segítséget nyújthat a beszerző könyvtárosoknak a Tipotext Kft. INDEX adatbázisa, amely egyrészt a hazai forgalomban lévő könyvek, másrészt a könyvkiadók és könyvterjesztők jól kereshető adatbázisát tartalmazza.

A könyvkatalógusok mellett szép számmal találhatunk már a hálózaton folyóiratcikkeket is tartalmazó bibliográfiai szakadatbázisokat. Mivel Magyarországon nem igazán alakult ki ilyen adatbázisokat előállító információs ipar, ezért ezt a tevékenységet a bibliográfia-készítés tapasztalatait felhasználó könyvtárak vállalták magukra. Nem régóta vált így lekérdezhetővé például az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) közismert pedagógiai adatbázisa, de találhatunk hazai szakadatbázist a közgazdaságtudomány vagy a mezőgazdaság területén is.

A külföldi folyóiratokkal már sajnos egy kissé más a helyzet. Egyrészt az ezekben megjelent különböző szakirodalom profi CD-ROM vagy on-line adatbázisokban érhető el. Másrészt viszont ezek már legtöbb esetben borsos áron beszerezhető, előfizethető információs termékek. Kisebb arányú felhasználás esetén inkább az ezen adatbázisokat előfizető nagy könyvtárak információs szolgáltatásaihoz érdemes fordulni.

A folyóiratok előfizetési költségeinek növekedése egy új típusú információs eszközt is életre hívott, a tartalomjegyzék adatbázisokat. Ezekben a szolgáltatásokban, amelyeket részint maguk a nagy folyóirat-kiadók, részint könyvtárak készítenek, komolyabb bibliográfiai feltárás igénye nélkül a folyóiratok teljes tartalomjegyzéke látható és kereshető. Az előző esetben az is gyakran előfordul, hogy adott folyóirat tartalomjegyzéke már annak megjelenése előtt is nyilvánosságra kerül ezekben az adatbázisokban. Az ilyen külföldi szolgáltatások esetén azonban gyakran felmerülő probléma az eredeti dokumentum beszerzése. Magyarországon a BME-n egy nemzetközi cég által – SWETS – telepítettek egy adatbázist, és az ebben megtalált folyóiratcikkek beszerzését a cég magára vállalta. A meglehetősen borsos egységár azonban jelentősen csökkenthető. Ti. a hazai fejlesztők integrálták a szolgáltatásba az OSZK Nemzetközi Periodika adatbázisát, amely a magyar könyvtárakban található külföldi folyóiratok lelőhely adatbázisa. Amennyiben az adott külföldi folyóirat megtalálható valamelyik hazai könyvtárban, abból a kért folyóiratcikk lényegesen olcsóbban és esetleg gyorsabban beszerezhető. Sajnos, hasonló, jól kiépített hazai tartalomjegyzék szolgáltatásról nincs tudomásom. Jó példaként említhető viszont, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtáraiban már 3 éve építenek egy hasonló kísérleti szolgáltatást a magyar közgazdasági irodalom legfontosabb folyóirataiból.

Az Internet azonban más, a könyvtárak, könyvtárosok életét jobban felkavaró újdonsággal is szolgált, mint az elektronikus, távolról lekérdezhető könyvtári katalógusok és bibliográfiai szakadatbázisok. Mindkét tájékozódási, információs forrás jellemzője ti., hogy nyomtatott dokumentumokról tudósít, csak másodlagos információkat tartalmaz, amely az eredeti dokumentum nélkül az esetek többségében nem elégíti ki az olvasó információs igényét. Márpedig például egy tengerentúli könyvtári katalógusban talált, akár a legérdekfeszítőbb könyvről szóló elektronikus rekord is inkább csak bosszantja az olvasót, ha édeskevés reménye van az eredeti könyv megszerzésére. Ezzel szemben az Internet már nemcsak másodlagos információkat, hanem elektronikus formában meglévő teljes dokumentumokat is tartalmaz, sőt egyre inkább ez a jellemző erre a virtuális világra.

A külföldi szakirodalomban már nem ismeretlen az “elektronikus publikálás” fogalma, amellyel Magyarországon még csak most ismerkedünk. Ezen nemcsak a CD-ROM-on megjelent esetleg teljes szöveges dokumentumokat értjük (pl. az első ilyen hazai CD kiadvány történetesen éppen a Biblia volt), hanem a hálózaton megtalálható és az esetek egy részében csak itt megjelenő, teljes terjedelmében meglévő szöveges, képi, esetleg hangzó anyagokat is. A nyomtatott kiadás költségeinek minden határon túli emelkedése egyre több szakirodalmi vagy szépirodalmi művet akadályoz meg abban, hogy egyáltalán papíron megjelenhessen, vagy ha mégis, akkor a szükségesnél csak jóval kisebb példányszámban. Ezeknek a műveknek, amelyeket elsődleges elektronikus dokumentumoknak nevezhetünk, kizárólagos lelőhelye a hálózaton található valamelyik számítógép merevlemeze. Persze egyre nagyobb arányban találhatóak meg hasonló elektronikus formában a korábban már hagyományos formában megjelent művek is, legyen szó akár az aznapi sajtóról vagy éppen egy antik filozófus teljes könyvéről.

A könyvtárak, könyvtárosok megújult feladata azonban ott kezdődik, hogy ezeket az elektronikus dokumentumokat is illik valamilyen formában összegyűjteni, feldolgozni, különben elvesznek a hálózat egyre jobban növekvő elektronikus dzsungelében. Erre a kihívásra válaszul jöttek létre az ún. elektronikus könyvtárak. Angol nyelven a klasszikus szépirodalom egyre nagyobb hányada teljes szöveggel megtalálható már távoli számítógépeken, Arisztotelésztől, Szophoklésztól kezdve Shakespeare-en át Sir Conan Doyle-ig. Az elektronikus kiadás még meglehetősen tisztázatlan jogi körülmények között található, ezért ezek a könyvtárak, amelyek szigorú szerzői jogi szempontból kiadóknak is tekinthetőek, meglehetősen óvatosan bánhatnak csak a friss, mai irodalommal.

A külföldi példák nyomán Magyarországon már 1994-ben elkezdődött egy Magyar Elektronikus Könyvtár kialakítása. A lényegében társadalmi szerveződésű kezdeményezés alapgondolata az volt, hogy összegyűjtse és a hálózaton rendszerezetten szolgáltassa azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyeket általában a könyvtárak gyűjteni szoktak, és amelyeknek terjesztése nem tilos. A kezdeményezés a mai napig önkéntes, és lelkes segítők, könyvtárosok, informatikusok, egyetemi hallgatók, oktatók és mások munkája révén épül és szépül. A több, mint 1500 elektronikus dokumentumban nemcsak a klasszikus magyar költők teljes versgyűjteménye, a közoktatásban előírt és ajánlott elbeszélések és teljes regények, hanem szakcikkek, tanulmányok, szakkönyvek is találhatók. Örvendetes, hogy néhány kiadó is (többek között az Interpopulart, az Arcanum, a Széphalom), felismerve egy elektronikus könyvtár jelentőségét, kész kiadói példányokkal támogatja a MEK gyűjteményét.

A MEK “melléktevékenységként” bizonyos regisztrációs feladatokat is ellát. A hazai on-line könyvtári katalógusok és elektronikus levelezési listák mellett (ezekről majd később még ejtünk néhány szót), egy külön, ún. virtuális könyvtárban gyűjti tematikusan a magyar elektronikus folyóiratok Internet címeit is. Ez az új dokumentumtípus egyre elterjedtebbé válik a világhálón, és nemcsak már létező nyomtatott periodikák on-line verziói, hanem eredeti, csak elektronikus formában megjelenő on-line folyóiratok értendők alatta. Magyarországon nagyjából az elmúlt év óta örvendetesen szaporodnak az ilyen on-line kiadványok, az országos és a vidéki sajtótermékek mellett egyetemi és tudományos folyóiratok, irodalmi és egyéb társadalomtudományi periodikák olvashatóak teljes vagy részleges tartalommal elektronikusan is.

A hálózat azonban nemcsak az eddig ismertetett módon hatott jelentősen a könyvtárak, könyvtárosok életére. Az Internet másik fő, szinte forradalmi hatása az egyéni és csoportos kommunikációs lehetőségekben rejlik. Az elektronikus levelezés, az e-könyvtár legkülönbözőbb területein biztosít gyors és olcsó kommunikációt. Nemcsak a tájékoztató könyvtárosok tudnak így segítséget kérni fogósabb kérdésben más, távoli könyvtárakban lévő kollégáiktól, de a folyóiratosok hiányzó és fölös példányokat keresnek és ajánlanak fel, a nemzetközi cserében lévő lehetséges előnyöket nem is említve. Az egyes, személytől személyig való levélküldés mellett az ún. levelezési listák egyszerre több, adott érdeklődési csoportok alapján szerveződő szakember közös levelezését is biztosítják. Ezek az elektronikus fórumok folyamatos és gyors tapasztalatcserét, segítségkérést, tájékozódást tesznek lehetővé. Magyarországon az egyik legelső és talán a mai napig legnépszerűbb levelező lista a könyvtárosok számára 1991-ben létrehozott KATALIST. Azóta azonban hasonló levelező fórumok jöttek létre a különböző könyvtári rendszerekre (ALEPH, TINLIB, TEXTLIB), de az érdekesség kedvéért megemlítendő, hogy létezik már lista a számítástechnikus és a matematikus középiskolai tanárok számára is (TANFORUM, MATEK).

Az eddigiekből látszik, hogy az informatika és a számítástechnika alapvetően megváltoztatja a könyvtárak és a könyvtárosok életét. Az információs társadalomban a foglalkoztatottak egyre nagyobb aránya dolgozik információfeldolgozás, szolgáltatás területén. A könyvtáraknak meg kell találniuk a helyüket ebben az informatizált környezetben. Bizonyos, hagyományosan könyvtári szolgáltatásokat üzleti vállalkozások vettek át, más, új feladatokat viszont a könyvtáraknak kell felvállalniuk. Ezekben az években fog eldőlni, hogy a könyvtárak és a könyvtárosok a társadalom perifériájára fognak-e csúszni, lemaradva a modern információs technológiák alkalmazásában, vagy adaptálva az új eszközöket, ismereteket, magasabb helyre kerülnek a társadalmi munkamegosztás értékrendjében.